Az előző rész tartalmából:

https://tatyiandme.blog.hu/2020/07/20/leleklegeles_a_mecsekben_1_resz

Püspökszentlászló, Óbánya és Kisújbánya

Másnap csatlakoztunk a Magyar Kaland- Sportegyesület (MAKASE) csapatához.

Velük voltunk télen a Balaton-felvidéken és pár éve az Őrségben is.

A romantikus zsákfalu, Püspökszentlászló kastélya előtt találkoztunk. A püspöki palota és a mellette található gondozott arborétum kutyával sajnos nem látogatható, mindenesetre méltó kiindulási pontja volt a túrának.

Ha a legrövidebb úton akartok felkapaszkodni a Zengőre, akkor az innen induló jelzést kell követni, ami rögtön a csúcsra visz. Mint általában, itt is igaz, hogy semmi sincs ingyen: a legrövidebb út egyben a legmeredekebb is. Lefelé azonban hamar felfrissülést nyújt az Etelka-forrás (a Réka-kunyhó mellett), ahol szusszanhattunk egy kicsit.

Innen változatos terepen haladt tovább az út. Azt tapasztaltam, hogy a rengeteg itt futó turistaút közül mindegyik jól jelölt, egyedül itt, a piros kereszt és a zöld kereszt elágazásánál volt egy kis bizonytalanság, de Kinga, a túravezetőnk képességein ez sem fogott ki, és így zökkenőmentesen jutottunk el Óbányáig.

"A két domb közt fekvő kis község a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet egyik szűk völgykatlanában fekszik. A 6-os főútról Mecseknádasdnál kb. 3,5 km-es letéréssel találhatjuk meg. A zsákutcás falu egyetlen utcájának házai között gyorsfolyású hegyi patak, az Öreg-patak fut végig. Területén jelzett turistautak kereszteződnek, hiszen Óbánya régóta kedvelt üdülő és kirándulóhely. Külterületének 90%-a erdő." - Wikipedia

Az eredetileg szinte teljesen svábok lakta Óbánya egy völgyben húzódik meg. Talán a fekvésének, talán a bájos, rendezett házikóknak, talán a környéken futó turistautak sokszínűségének köszönhető, hogy a totyogóktól az idős párokig rengeteg gyalogos turistával találkoztunk.

Megállónk helyszíne a kocsmának álcázott - fenszibb helyeken valószínűleg gasztro pubként hirdették volna, - létesítményben volt. Itt friss, helyben nevelt pisztrángot sütnek, amelyet sültkrumplival és muzsdéjjal kínálnak, a patak partján.

Erdélyben jártam először ilyen "pisztrangászatban", ahová a barátaink, Tündi és István vittek el minket. Emlékszem arra az érzésre: semmi felesleges körítés, egyszerű, udvarias kiszolgálás, friss és kiváló étel. Nem szeretem a felesleges lózungokat, ha valami jó, az úgyis önmagáért beszél. Na, a Jéhn család kocsmája is éppen ilyen! A házi málnaszörpjük és a levendulafröccs is finom, a kávé pedig rövid és sűrű espresso. Ami igencsak jól tud esni egy túra során. Ne riasszon el a falusi kocsma feeling, igazi gyöngyszem ez, amelyet külsőre elkerült a hazai kézműves-gasztroforradalom, mégis valódi, helyi és minőségi ételeket és italokat kapsz. Csak nincs vintage bútor meg a nagyi sparheltjét sem állították ki. (A Jéhn család által üzemeltetett kocsma, a templommal pont szemben található.)

Óbányát elhagyva a Ferde-vízesés felé vettük az irányt. A rekkenő hőségből itt szinte semmit sem éreztünk, a patak hűs vize és a buja növényzet kellemessé tette a klímát. Itt már páfrányok, élénkzöld növények szegélyezték az utat.

A patakvölgyet elhagyva Kisújbánya kedves házacskái és pár vadcseresznyefa mellett haladtunk, mígnem a fák sűrűjéből kibukkanva rétek ölelésében folytatódott az utunk.

A nyári tájban a sárgás lankák és zöldellő dombok váltakoztak, mögöttük az egyre mélyebb kékben sötétlő ég már a vihart előlegezte meg. A levegő fülledt volt, mintha a vihar szele benyomta volna a forró levegőt a hegyek közé. Szinte érezni lehetett a nyomást észak felől.

Szerencsére innen már nem sok volt hátra a püspökszentlászlói kastélyig, ahová éppen az első dörrenések előtt érkeztünk meg. Arra azért még futotta az időnkből, hogy a kastély melletti sírkert fejfáin felfigyeljünk a sok különleges névre: Annunciáta, Benedikta, Celesztin… Apácák, gondoltam. Mint az egyik túratársunktól megtudtuk, a kastélyban az 1950-es évektől szeretetotthon működött. Az itt szolgálatot teljesített nővérek nyugszanak a kastély melletti kertben.

Erdőkóstolás

Vasárnapi túránk az előző napokhoz képest kilométerben rövidebbnek, ám ismeretben gazdagabbnak ígérkezett. Ezen a napon vettünk ugyanis részt az ehető vadnövények túrán, amelyet Dénes Andrea, az Erdőkóstoló blog írója vezetett. Andrea szinte minden ehető vadnövényt megkóstolt már, botanikusként pedig tapasztalataira és szakmai tudását is alkalmazva járja az erdőket, mezőket.

Színes és érdekes élmény volt vele sétálni, teljesen más szemmel néztem az út szélét, az erdei talajt vagy éppen a fákat. Kóstoltam podagrafüvet, ami nagyon kellemes, fűszeres – borsos ízű, de a lómenta és a madársóska is biztosan bekerül az erdei nasik közé. Nem csak a növények, hanem a gombák felé is kitekinthettünk, Andrea ugyanis lelkes gombász, gombaszakértő.  

"A podagrafű vagy köszvényfű (Aegopodium podagraria) Európában és Ázsiában elterjedt, árnyékos helyet, nedves laza talajt kedvelő növény. Görög eredetű botanikai neve, Aegopodium, azaz "kecskeláb" a levél alakjára, a podagraria, "lábköszvény" a növény gyógyhatására utal, régen erre a betegségre alkalmazták." - Wikipedia

(A képen nem a podagrafüvet, hanem a hallucinogén hatásáról is ismert szagos mügét nézegetjük.)

Az erdőkóstolás egyébként nem csak szórakoztató, de tartalmas program is. Andrea minden ehető növényhez ajánlott elkészítési módot: régi, a helyi idősektől gyűjtött receptek formájában, de a modern életvitelbe is beilleszthető, könnyen elkészíthető ötletekkel gazdagodhattunk. Én személy szerint annyira belelkesedtem, hogy már az ebédre szánt szendvicshez szedtem a salátának valót. Nagy lelkesedésemből Anya térített észhez, mikor emlékeztetett, hogy azt az imént már megettem…

- vége - 

További túrabeszámolók, kutyás túratippek és kirándulásötletek: 

Tatyi and Me az Instagramon

Hasznos információk:

Az Ehető vadnövények a Mecsekben c. túrát a MAKASE rendszeres időközönként szervezi. Ha kutyával vennétek részt, akkor a jelentkezésnél jelezzétek. Elképzelhető, hogy emiatt külön szállást kell foglalnotok, ahogyan mi is tettük.

Szálláshelyünk a Kishosszúrét Vendégház volt, amely Pécsvárad határában található. A vendégházhoz teljesen körbekerített udvar tartozik, de a környező birtokon is remek séták tehetők. A vendégházhoz tartozó tó saját felelősségre használható.

A beszámolóban említett vendéglátóhelyek kutyabarátok, a túraútvonalak és egyéb látnivalók kutyával látogathatók, kényelmesen bejárhatók. Kivétel a püspökszentlászlói kastély és arborétum, amelyben csak a kerítésen kívülről gyönyörködhetünk.

A Túrázók nagykönyve sorozat Magyarország túraútvonalai – Váraink nyomában (2018-as kiadás; Szerk: Dr. Nagy Balázs) című kötet megvásárolható a nagyobb könyvesboltokban vagy online. Én a helyi könyvtárból kölcsönöztem ki.