Régóta tervben volt egy esztergomi kiruccanás, de valahogy mindig csak tologattuk. Tudjátok milyen ez, amikor valami mindig közbejön, valami új ötleted támad... aztán csak telnek a hetek, hónapok, évek.
Olyan régóta húzódott már az egész, hogy féltem, ekkora várakozásra csak csalódás érhet, de akinek a cím után esetleg még kételyei lennének, nem ez történt.
Esztergom akkor rabolta el a szívemet, amikor a város felé közeledve megpillantottam a Bazilikát a házak felett.
A Római Birodalom filozófus császára, Marcus Aurelius Esztergom városában írta Elmélkedések című művét.
"Az emberi élet tartama pillanat; az anyag változó, az érzékelés homályos; egész testünk összetétele könnyen romlandó; a lélek ide-oda kapkodás; a szerencse kifürkészhetetlen; a hírnév bizonytalan. Egyszóval: minden testi dolog rohanó vízfolyás, minden lelki jelenség álom és ködkép, az élet harc és számkivetés..."
Nem csodálom, hogy Marcus Aurelius-t merengésre és gondolkodásra csábította a táj. A Duna-kanyar nyugati részén, a folyam áttörési pontjánál létrejött Esztergom fekvése és környezete egyaránt megkapó. Folyam, hegyek, erdők és messzeségbe tűnő horizont. Valahogy úgy képzelem, hogy Marcus Aurelius ült fenn a dombon, ahonnan hatalmas Birodalmának egy egészen nagy részét beláthatta és töprengett. De persze az is lehet, hogy sétálgatott a lankás hegyoldalban, hatalmas fák között, vagy a Duna partján állva merengett.
I.sz. 180 óta sok minden változott. A Római Birodalom bukása után a népvándorlás korának csatározásai aránylag elkerülték a várost. A honfoglaló magyarok a X. században foglalták el, 972-ben Géza fejedelem megkezdte a palota építését. Fiát, Vajkot, már itt koronázták királlyá. Tíz évvel később ő építtette meg a várhegyen a mai bazilika elődjét.
Többszöri pusztulás majd újjáépítés után 1869-ben nyerte el mostani formáját az esztergomi Bazilika. A klasszicista stílusú Nagyboldogasszony és Szent Adalbert Főszékesegyház Magyarország legnagyobb temploma. Hossza 118 méter, a kupola gömbje az altemplom padlójától 100 méter magasságban van. Nyugati homlokzata 40 méter széles, a harangtornyok 52 méter magasak. A homlokzat 8 korinthoszi oszlopa egyenként 22 méter magas.
1180 körül, III. Béla király idején a város már királyi központ, a tatárjárás miatt azonban a várfalon kívüli épületek és a környék teljesen elpusztul. IV. Béla ezért Budát választja fővárosnak, és Esztergom Árpád-házi aranykora véget ér.
Bár az államigazgatás Budára kerül, Esztergom továbbra is - mind a mai napig - egyházi központ marad. Az esztergomi érsekség a korai reneszánsz egyik gócpontja. Ennek aztán 1543-ban úgy jó 140 évre befellegzett, majd a jól ismert lemez: Rákóczi-szabadásharc, 1848-49. Esztergom mindkét alkalommal a hazafias forradalmi oldalon állt:
"a város lakossága megmutatta, hogy törhetetlen híve a szabadságnak és a nemzeti függetlenségnek. [...] 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején a város munkássága és diákjai a dorogi bányászokkal együtt verték vissza a párkányi hídon át támadó intervenciós csapatokat, majd a Vörös Hadsereghez csatlakozva hősiesen harcoltak a proletárdiktatúráért." /Panoráma útikönyvek sorozat, Magyarország - III. kiadás; 1968./
Micsoda történelmi kontinuitás. Vajon Marcus Aurelius mit szólt volna?
"Mindent, amit csak látsz, a mindenséget kormányzó természet hamarosan megváltoztat, anyagukból mást alkot, ezek anyagából ismét mást, hogy a világ mindig megifjodjék." /Elmélkedések/
Olyan sokszor tűnhetett volna el Esztergom a föld színéről, és még egy Habsburg várrobbantás sem történt. A vár mellett továbbra is hirdeti Isten dicsőségét a Bazilika, a kisebb templomok szerte a városban. Csak a zsinagóga üres... 1944. június 6-a óta innen nem száll fel ima.
Esztergom gyönyörű. Minden köve egy történet. És ezt a történetet már mi írjuk.
