Szombaton egy furcsa felismerést tettem. Találkoztunk a Szimplában az egyik kedves Instagramos kutya ismerősünkkel, Rudi bácsival, aki 11 éves. És bácsi... hát, mondom, igen, persze, nem fiatal már. Egyébként nagyon cukker az öregúr, de tény, hogy nem mai csirke. Majd konstatáltam, hogy Tatyika 9 éves.

Tessék. És itt jött a felismerés. Akárhogy is nézem, a 9 nincs túl messze a 11-től, és ha Rudi bácsi bácsi, akkor lassan Tatyi néni lesz - de már most?! Még csak épp a minap volt babakutya.

Szóval szombaton hasított belém a felismerés, de azóta motoszkál bennem, nem hagy nyugodni, mintha befészkelte volna magát a tudatalattimba, hogy „márpedig foglalkoznod kell velem, mert nem fogok csak úgy magamtól elmúlni”. Szóval péntek este van, leültem egy bögre forró teával (na jó, borral… ) és most kiírom magamból.

Azt hiszem, a kutyáknál a 9 év olyasmi, mint embereknél a nyugdíjkorhatár. Ha betöltöd, akkor más szemmel néznek rád. Amikor Tatyi 8 éves lett, fel sem merült bennem, hogy ez bármin is változtat, vagy máshogyan kellene kezelnem, esetleg mások máshogyan néznek ránk. Aztán beteg lett, és megmondom őszintén, kilátástalannak tűnt, hogy meggyújtjuk a kilencedik gyertyát is a képzeletbeli tortán, de sikerült. Szeptemberben kilenc éves lett.

Újra beiratkoztunk kutyaiskolába, újra járunk kirándulgatni, előbb rövidebb, majd hosszabb sétákra megyünk, kezdünk visszatérni az életbe, és örülök, hogy már ennyi mindenre képes, de közben sokszor elfárad, láthatóan kevesebbet bír. Vajon csak azért, mert még nem épült fel teljesen, vagy azoknak van igaza, akik szerint "látszik már, hogy öregecske".

Szerdán labdáztunk több másik kutyussal, és észrevettem, hogy nem Tatyi hozta el a labdát, ketten is gyorsabbak voltak. Vajon én emlékszem rosszul, hogy mindig ő volt a leggyorsabb? Vagy ez már az? Ez már az öregedés?

Agilityn megakadtunk a tanulásban, ugyanis Tatyikával sehogy sem tudtam begyakorolni a zónát (egy palló végén meg kell állni a kutyának, úgy, hogy két mellső lába már a földön, míg két hátsó lába még az akadályon van, és ezt később lendületből is biztosan kell hoznia). Szóval nekünk nem ment. Gondoltam, hogy nem Tatyi a hibás, láttam, hogy nem érti, mi is lenne a feladat. Korrepetálásra jelentkeztünk az edzőnknél, teljesen az elejéről kellett kezdenünk. Egy óra megfeszített gyakorlás után végre volt némi sikerélményünk, mire az edzőnk megdicsérte Tatyit: "Látod, Öreglány, megy ez!"

És igen, megy ez nekünk! Ma este is, alig tudtam vele lépést tartani az agility pályán, egyszer majdnem orra is estem, hogy megelőzzem. Öreg? Lehet. De egyelőre még nem állunk be a sorba, nem veszünk magunknak bolyhos mamuszt és nem kezdünk bridzselni. Inkább olyan Mimi Kirk-szerű időskort szeretnék Tatyinak, és minden erőmmel azon leszek, hogy így is legyen.

Október 6-án, szombaton a Szimplakert adott otthont a Kutyabarát.hu őszi Piknikjének az Állatok Világnapja apropóján. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, az elmúlt hetek novembert idéző esős napjai után csodálatos vénasszonyok nyara köszöntött be, ideális idő egy kutyás programra :) Ennek megfelelően szép számban jöttek kis és nagy kutyusok, fajtatiszták és keverékek, kölykök és szépkorúak, hogy kedvükre nézelődjenek a Vásárban és kincsekre leljenek.

Számunkra külön izgalmas volt a Vásár, mivel a BlancoatShoppal standdal is kint voltunk, de közben természetesen bandázni is mentünk -és persze el is csábultunk egy-két apróságra. Legutóbb a tavaszi pikniken voltunk kint, de most, hogy Tatyi jobban van, úgy gondoltam, miért ne jöhetne velem egész napra, hogy kutyák közt legyen és ő is jól érezze magát.

Biztos vagyok benne, hogy senki sem csalódott, nagyon jó hangulatban telt a Piknik. Számomra mindig nagy öröm, amikor ennyi "idegen" kutyát látok együtt, kulturáltan szórakozni :) Szuper kiállítók és márkák képviseltették magukat, szinte mindent meg lehetett vásárolni a minőségi kutyatápoktól a jutalomfalatokon át az egyedi kutyás kiegészítőkig.

Gyönyörű kézzel készült, egyedi tervezésű darabokat láttam! Nagyon széles a választék minőségi, designer kutyás kiegészítőkből ma Magyarországon! Érdemes szétnézni a vásárokon és az Interneten mielőtt a legközelebbi kutyás áruház felé vennénk az irányt, mert csodálatos darabokra bukkanhatunk, amelyek mögött gondos tervezés és magas színvonalú kézimunka van. Ezeket a darabokat a kutyák iránt elkötelezett gazdik tervezik, szóval nem csak szépek, de nagyon praktikusak is.

Összességében szuper délutánt töltöttünk a Szimplában, és bár a tombolán nem nyertünk, pedig egy két éjszakás kutyás hétvégét lehetett nyerni a Szent Orbán Panzióba, Zalakarosra, azért nem tértünk haza üres kézzel :) Tatyi alig várta, hogy megkóstolhassa a nasikat, és holnap teszteljük a szipi-szuper hipermenő világítós és sípolós teniszlabdát is, amit kifejezetten az agility és frizbi edzésekre újítottam be.

Azt hiszem, a legmaradandóbb emlékünk mégsem ez lesz, hanem a találkozások. Az Instagram világában már sok lelkes kutyus-gazdi párossal (trióval, családdal, stb.) ismerkedtünk meg, akikkel a Pikniken most személyesen is találkozhattunk! Persze alig vártuk, hogy közös képeket készíthessünk, ám ez korántsem bizonyult annyira egyszerű feladatnak! :)

A kutyafotózás amúgy is egy elég sokváltozós és nem túl hatékony folyamat. Az a bizonyos "jól elkapott pillanat" 100 bemozdult és elmosódott kép közül kerül ki, szóval jól szórakoztunk, mire Instaebeinkről végre sikerült egy-egy képet lőni, amin legalább egyszerre néznek a kamera felé :) Mindenesetre, a pillanatok emlékezetesek maradnak, és hála Varga Dávid fotósnak, mégiscsak születtek szuper képek.

Ha ott voltatok, az eseményről további képeket az esemény Facebook oldalán találtok. Ha kedvet kaptatok, a legközelebbi Piknik december 8-án lesz a Szimplában.

Régen írtam, de nem teltek tétlenül a napjaink, mivel egy nagyon inspiráló kutyussal és gazdájával dolgoztunk össze a színfalak mögött, hogy itt a blogon is bemutathassam Nektek Fülit, aki egy igazán különleges eb! Talán még Tatyinál is több helyen kirándul, utazik, túrázik - tényleg mindenhova követi gazdáit, és mindezt kutyakocsin. Fogadjátok sok szeretettel ezt az interjút Pete Gabriellával, Füli gazdijával.

Hány éves Füli? Mióta van Nálatok és milyen kutyus?

Fülire egy fiatal fiú talált rá már sérülten, aki anyagi és egyéb okok miatt nem tudta megtartani és gondoskodni róla. Így segítséget kért egy állatotthontól, ahova jómagam is kijártam önkénteskedni. Itt ismerkedtem meg vele.

Mikor sérült meg a gerince, mi történt vele?

Az otthonban töltött idő alatt több vizsgálatot végeztek rajta, amelyekből kiderült, hogy a gerince sérült és sajnos Ő már többé nem fog tudni járni. Sérülésének oka nem volt egyértelmű, így a bántalmazás sem volt kizárható, de sajnos bizonyítható sem.

Sokan nem gondolkoznak sérült állatok örökbefogadásán. Te hogyhogy mégis őt választottad?

Szeretem az állatokat, de be kell valljam, hogy szociálisan sokkal érzékenyebb és elkötelezettebb vagyok az idősebb, beteg/sérült állatok irányába. Így történt ez Füli esetében is. A többi kutyus mellett és a lehetőségeimhez mérten rá sokkal több időt fordítottam és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Nagyon meghatott, ahogy ez a törékeny, csepp kiskutya mozgásképtelen kis testét vonszolta mindig hozzám simit, szeretgetést kérve, lassan megalapozva szeretetét és bizalmát irántam.

Körülbelül egy évvel ezelőtt ideiglenes befogadója/gondozójaként hoztam el magammal és kezdtem el otthonomban, családi környezetben gondoskodni róla. Füli nagyon jó természetű kiskutya volt mindig, bár kicsit félénk és zárkózott, de érdeklődő volt. Nálam egy új világ nyílt meg és tárult ki számára. Mivel kutyák között élt, nem volt idegen számára a kutya társaság, de természetesen megkezdtük szocializációját is.

Mindezek mellett titkon a csodában és a lehetetlenben reménykedve felkutattuk számára azon lehetőségeket, amellyel megkönnyíthetjük  és komfortosabbá tehetjük, javíthatjuk életminőségét és fejlődését. Az André kutya uszodába járunk vele terápiás úszásra, Dr. Mihálffy Éva doktornőhöz akupunktúrás kezelésekre, Császár Katalin terápiás kutya masszőr  mozgatja át  és veszi kezelésbe Fülike izmait, valamint a Zsiga.Biga kutyakocsi (Zsibrita András) jóvoltából egy szuper kis járgánnyal is tud már közlekedni.

Miben más egy hétköznapotok, egy egészséges kutya-gazdi pároséhoz képest?

A mindennapjaink és az életünk teljesen átalakult a beilleszkedés időszakára, de  Fülivel együtt mi is tanultunk és igyekeztünk összehangolódni mindenben. Természetesen egy sérült kisállattal élni nem egyszerű; rengeteg türelem és idő, hiszen Ők is gyorsan tanulnak, de minden elsajátított  dolgot lassabban, óvatosabban csinálnak meg. Vannak/voltak olyan feladatok, amiknek hosszú hetekig vagy akár hónapokig gyakoroltuk a kivitelezését, mert Füli hol makacsságából, hol a fogyatékosságából adódóan ódzkodott megcsinálni. Rá kellett éreznie az ízére és mindezek mellett a legfontosabb, hogy feltétel nélkül  kellett, hogy bízzon bennem úgy, ahogy nekem is feltételek nélkül kellett bízzak benne.

A napi időbeosztásunk is sokban változott, mivel őt pelenkázni kell. Így teljesen kizárt, hogy több órára magára lehessen hagyni. A reggeli séta, evés és tisztába tétel után felhúzom a nyúlcipőt és elkezdem intézni  a dolgaimat. Szerencsésnek mondhatom magam, mert volt/van napi segítségem és a párommal saját céget vezetünk, ahova magammal vihetem, így kényelmesen tudok mozogni, intézni a tennivalóimat és vele is foglalkozni. Mellette pedig szintén egy mentett befogadott, kis öreg (10 éves) kutyusról  is gondoskodnom kell. Sokszor azért még így is nehéz és kimerítő feladat a gondozása egy ilyen sérült kisállatnak.

Amikor Tatyinak az autoimmun betegsége miatt kihullott a szőre és sebes volt, többen megbámultak minket, sőt, volt, aki nem is hagyta szó nélkül. Nektek is volt hasonló élményetek? Mit szólnak az emberek, ha találkoznak veletek mondjuk séta közben?

Első körben, amíg nem volt meg a kis bigamobilja (kiskocsija), addig egy válltáskában vittem őt mindenhova. Ebben javarészt nem tűnt fel az embereknek, hogy mozgáskorlátozott.

Onnantól viszont, hogy megtanulta  használni a kiskocsiját, folyamatosan mentünk hosszabb -rövidebb  távokra emberek és kutyák közé egyaránt (parkba, kutyafuttatóba, kirándulásokra stb.). A legtöbb tapasztalatom pozitív az emberek reakcióival kapcsolatban.

Sok helyen jártunk/járunk és bár megbámulnak minket, szeretettel és kedvesen fogadnak mindenhol.

Mire kell odafigyelni, ha útnak indultok?

Fülivel a kezdeti babusgatás, elkényeztetés és "jaj, szegény beteg kiskutya" történeten átlépve, igyekszem  őt  is úgy kezelni, mintha egészséges lenne. Természetesen vannak korlátok, de a fegyelmezést és következetességet vele kapcsolatban is betartjuk. A mozgáskorlátozottságának figyelembe vételével azért, de mindent megtehet, amit az egészséges pajtásai. Nem vonjuk meg tőle a lehetőségeket (erdei túrázások, futóverseny, közös kutyás bandázás, Duna-parti lubickolás, fogócskázás, forgalmas helyen történő közlekedés stb.). Azt tapasztalom, hogy ez számára is sokkal nagyobb önbizalmat és lökést ad ahhoz, hogy ne hagyja el magát. Mindig bizonyítani akar és bizonyít is. Egy élettel teli kis rosszcsont vált belőle :) 

Az interjú második részét, amelyben Füli Hard Dog Race felkészüléséről is többet megtudhattok majd, hamarosan olvashatjátok itt a blogon, addig is kövessétek Füli, a gerincsérült kutyus kalandjait a Facebookon! :) 

Ahogy az előző bejegyzésemben is írtam, a veresegyházi tavak sajnos nem szolgálják a kutyások kedvét, mivel hivatalosan sem kutyát úsztatni, sem vízisportolni nem szabad bennük. Éppen ezért is vártuk már nagy érdeklődéssel az I. Veresegyházi Kutyás Vizes-sport Pikniket, amelyen két és négylábúak együtt tölthettek egy remek programokkal teli napot a veresegyházi Tóstrandon. Természetesen, Tatyival, aki pár hónapos kora óta veresi polgár, úgy vártuk ezt a napot, mint Anna Wintour a New York-i fashion weeket. Regisztráltunk is előre, nehogy lemaradjunk a programokról.

Rengeteg program várt ránk: SUPdog, dog diving, úszóverseny, kölyök vízhezszoktatás, vizes őrző-védő, agility, frisbee, kutyamasszázs, fizioterápia és flyball közül lehetett akár mindent kipróbálni. Mi az őrző-védőre és a fizioterápiára regisztráltunk, aztán egy barátnőm mondta, hogy próbáljuk ki a flyballt is, mert szerinte Tatyinak bejönne, és ő is lehozná a border collie-ját, szóval csapjunk bele, nagy buli lesz! 

Így aztán tegnap kora délután összeszedelőzködtünk és nekivágtunk a 3 perces sétának a Tóstrandig. Tatyi azonnal lázba jött, amikor meglátta a frizbiseket és az agility akadályokat, de le kellett terelnem, hogy az őrző-védőre időben érkezzünk.

Az őrző-védő feladat láttán Tatyi teljesen lázba jött, csak csaholt és ugatott, hogy hadd jöjjön már ő :) Az első feladatnál a segéd egy játékot lóbálva ingerelte a kutyát „támadásra”: azaz, hogy lendületből fogjon rá a játékra, majd tartsa az állkapcsával fogva. Ez Tatyinak remekül ment, büszkén hozta el a megszerzett játékot. A következő körben a kutyáknak már be kellett menni a vízbe, hogy a segédtől megszerezzék a csalit. Itt már akadtak nehézségek. A vizes kutyák csak a vízbe akartak menni, érdekelte is őket, hogy a szerencsétlen segéd derékig áll a tóban egy játékkal hadonászva, míg a kevésbé akvatikus társaik a homokos tópartot nem akartak elhagyni. Na, de nem Tatyi! Megszerezte, elhozta, vizes lett és nagyon örült neki. Ezután dobáltunk egy párat, hogy levezessük a feszültséget és tényleg rendesen vizes legyen a kutya, aztán a fizioterápiás stand felé vettük az irányt.

Szerencsére Tatyinak mozgásszervi betegsége pont nincs, ettől függetlenül régóta szerettem volna kipróbálni a fiziót és a masszázst is. Előbbi nem csak gyógykezelés, de kiváló beltéri edzésforma is, amivel rossz időben is átmozgathatjuk a kutyánkat. A masszázs meg ugye mindenkinek jól esik :) A fiziós standnál rögtön ismerősbe botlottunk, így Tatyi is bizalmasabb volt és könnyen vette az új feladatokat. 

Először egy felfújható szilikonpárnán kellett négy lábbal egyensúlyozni, majd egy nagyobb fitball szerű tojásdad képződményen állva. Jutalomfalattal könnyen rávezettem a feladatra, és onnantól már nem zavarta a bizonytalan talaj a lába alatt. Ma már itthon is kipróbáltuk a saját fitballunkon, és remekül működik. Örülök, hogy télen, esős időben is tudunk majd itthon edzeni.

Mire mindezen túljutottunk, befutottak a „haverok”. A rendezvényen pórázon kellett tartani a kutyusokat, de találtunk egy félreeső zugot, ahol senkit nem zavartunk, és egy picit játszhattak egymással a kutyáink. Közben megérkeztek a flyballosok és kezdetét vette a bemutató. A flyball egy nagyon pörgős kutyás csapatsport, olyan, mint egy akadály váltófutás. Az első kutya a lehető leggyorsabban végigfut egy akadálypályán, a dobbantónál felvesz egy teniszlabdát, majd visszaszáguld a starthoz, ahol indul a második kutya. Egy csapat négy kutyából áll. Az eredmény szempontjából nem csak a sebesség, hanem a hibátlan teljesítmény is számít: a kutya nem kerülheti ki az akadályokat, nem ejtheti el a labdát és váltani is pontosan kell. Mire ezt a pár mondatot végigolvasod, nagyjából le is fut egy csapatkör: a videón látszik, hogy milyen iszonyatos tempóban száguldanak a kutyák.

https://www.youtube.com/watch?v=wRJ9dueRTjg

A bemutató után csak hárman voltunk elég bátrak egy próbához, köztük Molli, a barátnőm border collie-ja valamint Tatyi. Kíváncsiak voltunk, vajon az "öreg" kutyáink is tanulhatnak-e még új trükköket :) Mivel a dobbantást külön kell tanítani és gyakorolni, amire rá kell szánni az időt, „csak” az akadályfutást teniszlabdáért gyakoroltuk. Molli és Tatyi is hamar ráéreztek a lényegre, mivel mindketten agilityznek és eléggé labdaérzékenyek, nem volt nehéz dolgunk, és borzasztóan élvezték, hogy fel alá nyargalhattak a pályán. 

Olyan büszke voltam Tatyira! Pár hete, a zarándoklaton még a tempós sétát is nehezen bírta, két hónapja pedig ölben vittük mindenhova  - és láss csodát, megérte a sok küzdés és kitartás :) Ez a kis energiabomba kölyökkutyákat megszégyenítő energiával vetette bele magát minden feladatba, minden programba, amit a délután nyújtott és nagyon jól érezte magát. Persze este nem kellett ringatni, de szerintem a többi kutyust sem, akik a Kutyás Vizessport Piknikre látogattak. Ez volt az első, de remélem, nem az utolsó!

Az otthonunk kutyás szemmel

Hamarosan megrendezésre kerül az I. Veresegyházi Kutyás Vizessport Piknik, amelynek, nem meglepő módon, Veresegyház ad otthont. Mi itt éljük a mindennapjainkat, tudjuk, melyik kávézóban kap Tatyi is sütit és melyik üzletben fogadják örömmel. Tudjuk, hova menjünk, ha egy jó pizzára vágyunk, és nyilván mindenkinek megvan a kedvenc fagyizója is. Viszont Veresegyház nem csak a veresegyháziaké, hanem rengeteg látnivaló is akad. Hadd hívjalak meg most egy képzeletbeli hétvégére! :)

Általában, ha szóba kerül, hogy veresi vagyok, mindig az asszonykórust citálják elő (Ó-oó-Ó-hakitavumen),  pedig az azóta eltelt időben a város olyan látványos fejlődésen ment át, hogy aki most a főtérre érkezik, el sem tudja képzelni, hogy itt valaha népviseletes nénikék élhettek. Budapesttől mindössze 25 kilométerre, az ország szívében nem kerülhette el a fejlődés Veresegyházat. 1998-ban kapott városi rangot, ma kb. 16 000 fő él itt, és ha a vidéki falut szeretnénk felfedezni, akkor nagy képzelőerőre, vagy a Joan Kávéháza és a Varga Pékség falain látható régi fényképekre lesz szükségünk.

A szombatot minden rendes veresi a piacon kezdi. Na jó, nem, de idelátogatóként kár lenne kihagyni. Idénytől függően friss zöldséget, gyümölcsöt, lekvárokat, fonott kosarat, cifraszűrt és papundeklit is lehet venni. Hogy az mi is? Tökmindegy, mert a piacon biztosan van. A piac egyébként a kutyabarát bevásárlás remek módja, ha megéheztek, javaslom a lángosost az igazi veresi fíling kedvéért.

Veresegyház nem szűkölködik kutyabarát helyekben, jó időben a teraszokon mindenhol szívesen látott vendégek a blökik, de a Trattoria al Forno és a Katlan Tóni Vendéglője a Malomhoz kifejezetten kutyabarát éttermek, a piac területétől sétatávolságon belül. Délután, amikor az árusok elpakoltak, érdemes a Fő téren sétálni egyet. A közelmúltban épített középületek többségében Zsigmond László, Ybl díjas városi főépítész munkáját dicsérik. Nemrég adták át az új Római Katolikus templomot, amely a Fő tértől Vác felé, a kereszteződést elhagyva kb. 500 méterre található. A Szentlélek templom kutyával ugyan nem látogatható, de kívülről is érdemes megnézni az egyedi, kupolás szerkezetet és a festett üvegablakokat.

Nem feledkezhetünk meg a Medveotthonról sem, amely az utóbbi években ugyanolyan szorosan kapcsolódik össze Veresegyházzal, mint anno az asszonykórus. A Medveotthon nem hagyományos állatkert, és nem is csak medvék élnek itt.

Eredetileg a filmszakmából és a szórakoztatóiparból kiöregedett macik nyugdíjasotthona volt, amelyet megnyitottak a nagyközönség számára is. Ma már élnek itt hiúzok, mosómedvék és négylábú társaink közeli rokonai, a farkasok is. A Medveotthon kutyával látogatható, de tartsuk tiszteletben a többi állatot!

Különösen az etológia iránt érdeklődőknek ajánlom a szombat és vasárnap délutánonkénti ismeretterjesztő bemutatót, melynek középpontjában a canidae család kevésbé jó PR-ral megáldott tagjai, a farkasok állnak.

Ha már egy tóparti program kapcsán jutott eszembe Veresegyházra invitálni benneteket, bizonyára nem nagy titok, hogy van Veresen tó is, méghozzá három, mint a mesebeli királyfi. A legrégebbi, a Malom-tó, amely legközelebb van a Fő térhez, és először az 1400-as években említik iratok. A Malom-tó úszólápjai (tőzegtalajú nád- és sásszigetek) országos viszonylatban is ritka élőhelynek számítanak, a tó természetvédelmi terület: otthont ad tőkésrécéknek, gémeknek, de nádirigót is lehet néha hallani. Pletykák szerint hód is van, de vele még nem találkoztunk :)

Sajnos hivatalosan, a strand területén kívül,  sem fürödni, sem vízisportolni nem szabad – ahogy egyszer SUPdog evezés közben a halőr kedvesen informált – a strandra pedig szezonban kutyával tilos bemenni.  Kutyás fürdőzésre, kutyaúsztatásra vagy ugye SUPdogra így sajnos nincs lehetőség – kivéve, az I. Veresegyházi Kutyás Vizes-sport Pikniken, amely remélem, annyira sikeres lesz, hogy tavasszal az új veresi kutyás strandról számolhatok be ;)

https://www.youtube.com/watch?v=2Bj8Q0XvS0k

Régóta hasznos kiindulási forrásnak tekintem a kutyabarát.hu-t. Ha kirándulunk, vagy nyaralást tervezünk, mindig megnézem az oldalt, hogy milyen kutyabarát helyeket érdemes felkeresni a környéken. Volt már arra is példa, hogy azért utaztunk el valahova, mert a kutyabarát.hu-n olvastam a helyről, és nagyon megtetszett. A férjem cukkol is néha ezzel, de nem tehetek róla - ha valami működik, arra teljesen rá tudok csavarodni.

A kutyabarát.hu azonban nem csak egy jól felépített kutyás magazin és információforrás, hanem egy mozgalom is, melynek célja a kulturált kutyatartás népszerűsítésén kívül a kereskedelmi és vendéglátó szektor körében a kutyás érdekek képviselete. Ez most elég komolyan hangzik, de ha például a Fonyódi Kutyás Fürdőhelyen jártok, vagy egy étteremben kutyás menüvel kínálnak benneteket, az nagy valószínűséggel ennek a lobbinak az eredménye :)

Az idén immár ötödik alkalommal megrendezésre kerülő “Év Kutyabarát Helye Pályázat” is ennek a mozgalomnak a fontos eleme. Célja, hogy minden évben elismerést kapjanak azok a vállalkozások, akik felismerték, hogy a kutyánk családtag, társ és barát, akivel szeretnénk minél több időt együtt tölteni. Legyen szó nyaralásról, vacsoráról egy étteremben vagy éppen
egy vásárlásról egy üzletközpontban – a kutyabarát szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások bővülő
száma és kínálata a kutyás társadalom fejlődését, a felelős kutyatartás népszerűsítését segítik elő.

A jelentkezés már zajlik az www.azevkutyabarathelye.hu oldalon, októbertől pedig mi is szavazhatunk kedvenceink kedvenceire.
A nevezhető kategóriák: - Étterem (Budapest / vidék)
- Kávézó (Budapest / vidék)
- Romkocsma / Pub / Borbár
- Cukrászda
- Szálloda
- Panzió / Vendégház
- Munkahely
- Bolt
- Kutyabarát üzletközpont

Tatyi kedvenc kutyabarát helyei a környéken :)

Trattoria Il Forno, Veresegyház

Libra Étterem, Veresegyház

PURE Coffee and More, Gödöllő

Mi újság V.an? kávézó, Gödöllő

Gombai Cukrászda, Veresegyház

Sissi Fagyizó, Veresegyház

Rőfösbolt Veresegyház

A kutyakosár, ami megváltoztatta az életünket

Please, scroll down for English.

Régóta nézegettem a kutyás kiegészítőket, és keresgéltem a megoldást arra, hogyan lehetne Tatyit is magunkkal vinni biciklitúrákra, vagy egyszerűen csak mondjuk, ha leszaladok a zöldségeshez bringával. Mivel a kutya és a bicikli nem tűnt összeegyeztethetőnek, sok bicajos programot kihagytunk. Tatyi mindössze 8 kg, szóval a bicikli mellett futás nálunk szóba sem jöhetett.

Két éve nyáron béreltünk egy utánfutót, ami egyébként sík terepen nem volt rossz választás, de itthoni körülmények között mégis valami kompaktabb megoldásra vágytam. Nagyon megörültem, amikor nyár elején rábukkantam a biciklis kutyakosarakra a zooplus oldalán, már csak azon izgultam, hogy ne csak egészen pici méretet bírjon :) És nem! Egészen 12 kg teherbírásig találtam könnyen rögzíthető és kényelmesnek tűnő kosarakat. Mondom, nem is egyet!

Miért választottam a Trixie kosarát? Egyrészt az ára miatt (6 990 Ft + szállítási költség). Éppen egy biciklis balesetből lábadoztam, és nem voltam benne biztos, hogy könnyen tudok majd 8-10 kg plusztömeggel lavírozni, nem akartam sokat bukni a terméken. Másrészt több dolgot vettünk már ebből a márkából, és eddig nem kellett csalódnom. Így esett a választás erre a kosárra, amely hivatalosan kormányra rögzíthető.

Azért mondom, hogy hivatalosan, mert mi végül a csomagtartóra rögzítettük, mert a beépített konzollal nem tudtuk a kormányra tenni a váltók, a kilométeróra és az egyéb felszerelések miatt. Illetve szerintem biztonságosabb is, ha fékezésnél nem a bicikli elején van ekkora plusz tömeg. Szóval gyorskötözővel stabilan tudtuk rögzíteni, ami elég sufni megoldás, de legalább teljesen biztonságosan tartja a kosarat.

A kosár anyaga fűzfavessző, műanyag bevonatú fém ráccsal, amelyet összesen három csattal lehet összeilleszteni. Van benne egy kis párna, "velúr optikával", ami egyébként tényleg mosható. A párnára én még tettem egy plusz textilpelenkát, hogy kényelmesebb legyen, és inkább azt kelljen mosnom, mint a párnát, de amúgy a párna is teljesen jó.

A fekete fűzfavessző eléggé kényes, a fémráccsal érintkezve kopik. Ettől még használható persze, csak inkább shabby chic. Terepen is bírja a kiképzést, most már kb. 200 km-t tettünk meg vele, és nincs okom panaszra. Tatyi is kényelmesen utazik benne, pont le tud feküdni, bár többnyire inkább nézeget. Annyira szereti, hogy itthon is belefekszik, ha le van szerelve, és abban pihen. Nyáron figyeljünk rá, hogy a kutyát semmi nem védi a napsütéstől a kosárban! Takarjuk le a kosár tetejét, de figyeljünk a jó szellőzésre! Itt is textilpelenkát használtam, amit a rács tetejére kötöttem, így felülről árnyékolt, de Tatyit nem zavarta  kilátásban és továbbra is maximális volt a szellőzés.

Összességében nagyon elégedett vagyok a kosárral, már csak azért is, mert egy újabb lehetőség arra, hogy együtt fedezzük fel a világot, illetve, hogy a hétköznapokban kényelmesen közlekedjünk Tatyival. Inkább városi, mint sport célokra találták ki ezt a kosarat, de azt gondolom, hogy ár-érték arányban remek választás, ha alkalmanként kutyánkkal pattannánk két kerékre.

Stop here Anglophones! This is where the English part starts :)

Leave no dogs behind could be my motto, as I love to take Tatyi, my adopted 8 year-old mix everywhere I go. Naturally, biking was no exception, and I was looking for a solution that would allow us to go on biking tours and just around town together on my bike.

When I found the biker basket by Trixie on zooplus.hu my heart skipped a beat. Finally, a carrier that looks great, seems safe and is easy to use. I didn’t hesitate much before I punched the order button. In a couple of days I was the lucky owner of the basket, which arrived neatly wrapped up and ready to use. Not one minute passed after unwrapping, that Tatyi seated herself comfortably into the basket and fell asleep, so I had to wait until her naptime was over to try the basket on my bike.

Well, the bicycle basket was supposed to go on the front, but because of the brake and shift levers, there was no place to attach the console, so we decided to secure the basket onto the rear rack. That way it felt safer too. We used cable tie wraps to secure the basket in place, which looks well… yes, probably we won’t win Design Awards of the year, but it works and it’s secure :)

The basket is basically a woven willow basket and a metallic grate that goes onto the top of the basket. There is a small cushion in the basket to make the journey more comfortable for our canine companions. What I missed in the summer heat is something that would give some shade to Tatyi, but I attached a textile nappy overhead and that worked just fine (again, it looks less stylish, although the nappy is pink and has unicorns on it :D).

All in all, I would say that this bicycle basket is a really great idea and great value for your money (it was approx. 20EUR + shipping). Probably because of the price, it comes with compromise: the console is not very practical and it must be fixed to be really secured. Also, the black coating of the basket comes off pretty much, still, the products is practical and serves its purpose well. After 200 km I can say that is was well worth it and I would go for it again :)

Kerékpáros Tisza-tó kerülés kutyával :)

11 éve járunk minden nyáron a Tisza-tóhoz, de eddig csak dédelgetett álmunk volt egy biciklis Tisza-tó kör. Részben azért, mert valahogy sosem volt rá idő - annyi mindent lehet a Tisza-tónál csinálni, de inkább azért, ami miatt a biciklizés eddig háttérbe szorult nálunk: hogyan vigyük magunkkal Tatyit?

Tavaly béreltünk a biciklik mögé csatlakoztatható utánfutót is, de ezzel csak Tiszafüredig jutottunk. Idén azonban változás köszöntött az életünkbe: rábukkantam ugyanis a Trixie biciklis kutyakosarára, aminek köszönhetően most már kerékpárral is vihetem magammal Tatyit. Teljesen új távlatok nyíltak meg előttünk :) Szóval ezen a nyáron a drótszamarak is beköltöztek az életünkbe, Tatyika pedig a biciklis kosárba, és semmi nem állhatott közénk és tókerülés közé.

A Tisza-tó körül szinte teljes körben a gáton lehet kerékpárral közlekedni. A gát az autósok elől nyaranta le van zárva, ezért zavartalanul lehet sétálni, biciklizni. Kivételt jelent a 33-as főút Poroszló és Tiszafüred között, ahol viszont még bicikliút sincs, cserébe elég erős a forgalom. Ettől a pár km-től eltekintve, nyugodt körülmények között, viszonylag jó minőségű, aszfaltozott úton lehet körbetekerni a tavat.

Mi Abádszalóktól indultunk, Kisköre - Tiszanána - Sarud - Poroszló - Tiszafüred - Tiszaderzs - Abádszalók útvonalon tettük meg a kört. A terepviszonyok, alföldi vidékről lévén szó, nagyon kedvezőek, a teljes távon úgy körülbelül 10 m szinttel lehet kalkulálni. Átlagos edzettségi szinttel bátran neki lehet vágni a körnek, bár érdemes pár megállót beiktatni, mivel úton-útfélen csodálatos természeti látnivalók, éttermek, büfék és programlehetőségek várnak minket.

A teljes táv kicsivel több, mint 65 km, amely soknak tűnhet, de kényelmes tempóban, átlagos edzettséggel egy nap alatt is teljesíthető. Érdemes lehet akár egy hétvégét is rászánni a Tisza-tó körre és megnézni közben a fő látnivalókat. Mi ugye elég régóta látogatjuk a környéket, ezért inkább csak frissítőpontokat szúrtunk be. (A cikk végén összegyűjtöttem a kedvenc helyeinket, ahol kutyával is szívesen látott vendégek lesztek.)

Úgy terveztük, hogy két nagyobb megállót iktatunk be, Sarudon és Tiszafüreden, körülbelül 20km-enként. A frissítőpontok, megállók tervezésekor érdemes figyelni, hogy a kerékpárút a strandokon megy keresztül, amelyek kutyával nem látogathatók! A strandokon kerékpárral áthaladhatunk jegyváltás nélkül, de sajnos megállni, strandolni vagy a kutyánkat elengedni nem lehet. Egyébként a strandokon kívüli területeken lehet a kutyákat úsztatni (ne zavarjuk a horgászokat!), de büfék, biciklipumpa és mosdók Tiszafüred kivételével, csak a strandokon vannak.

Nekem viszont elég lapos volt a kerekem, és már szívesen ittam volna egy szörpöt, amikor még csak Sarud felé tekertünk. Mondta a férjem, hogy megkérdezi, hátha van pumpa, így megálltunk, és a sarudi strand kapujában következő tábla fogadott minket: "Kutyás oldal".

A Kutyás oldalon a kutyák és gazdáik a kultúrált viselkedés szabályait betartva érezhetik jól magukat. A büfé, a strand vendégein kívül, a kutyásokat is várja, kutyatálban friss hideg víz van kitéve. Az Öko Portnál kutyás fürdési lehetőség van. Igazi oázis ez a hely :)

Van egyébként kerékpár-kölcsönzési lehetőség, biciklipumpa, SUP kölcsönző, wakeboard, banán és hatalmas vízi játszótér is; szálláshelyek és még ki tudja, mi minden :) Jó szívvel ajánlom az Élményfalut, mivel az üzemeltetők is nagy kutyabarátok.

Minden szempontból feltöltődve indultunk neki a hátralévő kétharmad távnak, Tatyika most már szundikált a kosárban, mi pedig újult erővel tekertünk a Tisza-tavi Ökocentrumnak otthont adó Poroszló felé, majd a 33-as főút következett, amelyet az erőnlétünkhöz képest igyekeztünk gyorsan letudni.

Szerencsénk volt, mert éppen egy kerékpáros verseny zajlott, és így csak egy irányból engedték a forgalmat, de még így is elég veszélyes ez a szakasz, remélem, mielőbb kialakítják itt is a kerékpárutat.

Tiszafüreden több hely közül is választhatunk, ha pihenni, enni, feltöltődni szeretnénk, mi a STÉG-ben ittunk egy szörpöt, ahol Tatyit már ismerősként köszöntik. Végül továbbgurultunk, hogy az utolsó szakaszt teljesítsük Abádszalók felé. Már nagyon éhesek voltunk, és alig vártuk, hogy a Lila Akác Kisvendéglőben elköltött estebéddel pótoljuk az elveszített kalóriákat :)

Kutyabarát helyek a Tisza-tó körül

Abádszalók Lilaakác Kisvendéglő
Czifra Csárda
Süllőfészek Büfé

Sarud Élményfalu - elmenyfalu.hu

Poroszló Fehér Amúr Halászcsárda

Tiszafüred Helló Hal Büfé
A Stég
Zöldbéka büfé

Tiszaderzs Kikötő

ARON COLLECTION BY VIKTORIA VARGA

Szívügyem az örökbefogadás. Nem csak azért, mert nem tartom etikusnak állatok pénzért történő adásvételét, hanem olyan gyakorlatias okból is, hogy amíg egy tenyésztőtől (rosszabb esetben szaporítótól) született kiskutyát választunk társunknak, addig egy gyepmesteri telepen lévő kutyától vesszük el az esélyt az életre. Minden kutyus megérdemel egy esélyt, épp ezért, ne vásárolj, fogadj örökbe :) A Vigyél Haza Alapítvány az Illatos úti gyepmesteri telepen lévő állatokon segít, ez a fantasztikus kollekció pedig a Vigyél Haza Alapítványnak <3 szóval szuper cuccok és egy jó ügy együtt :)

Emlékszem, amikor Édesanyám Polina kutyusáért mentünk a menhelyre. Nagyon sok kutyust néztem meg előtte a neten, több környékbeli menhely oldalát végigböngésztem, mire megláttam a mini-Tatyit, és megdobbant a szívem. Céltudatosan mentünk a menhelyre, egy barátnőm kísért el, hogy elhozzuk a kiskutyát. Nem a szag volt a gond és nem is az állapotok, hanem az, hogy szinte minden kutyus szaladt oda hozzánk... és láttuk a szemeikben a reményt, de tudtuk, hogy őket most itt kell hagynunk. 

Áron, a háromlábú kutyus is örökbefogadott eb (róla bővebben a közösségi média oldalain olvashattok), akinek az élete szörnyen indult, de szerencsére ma már fantasztikus családja van. Ments meg! nevű kezdeményezésükkel már több, mint 100 kóbor állatnak segítettek hazajutni.

Most pedig Varga Viktória divattervezővel együtt egy zseniális kollekcióval hívják fel a figyelmet az örökbefogadás fontosságára. A kollekció teljes bevétele a Vigyél Haza Alapítványt támogatja, így nem csak szuper darabokkal lehetünk gazdagabbak, amikkel az örökbefogadást népszerűsíthetjük, hanem ténylegesen is segíthetjük az alapítvány munkáját. A kedvencem a kifordítható kutyadzseki, amelyet két színben és két különböző üzenettel is lehet viselni.

A kollekció darabjait ITT tudjátok megnézni, a Vigyél Haza Alapítványt pedig ITT tudjátok támogatni.

Két hete szerdán felhívtam a veresegyházi kutyasuli vezetőjét, hogy kezdő agility oktatásra jelentkezzem Tatyival. Úgy éreztem, kell valami igazán kutyás-gazdis dolog, hogy újra egymásra találjunk, és visszatérjünk a harmonikus kutya-gazdi viszonyhoz, ami a betegsége előtt jellemzett minket.

Az elmúlt hónapokban nagyon sok mindenen mentünk keresztül, és ez eléggé meglátszott rajtunk. Részben nagyon elkényeztettem Tatyit (azt hiszem, az adott körülmények között ez teljesen érthető, hiszen azt hittem, elveszítem). Részben viszont folyamatosan stresszeltem, kínoztam és az agyára mentem a napi fürdetéssel, a gyógyszerekkel, a különböző spray-kkel, kencékkel, tölcsérrel, ruhákkal, állandó - sokszor fájdalmas - kezelésekkel és orvosi vizsgálatokkal. Szó mi szó, a szépen felépített kis rendszerünk teljesen felborult. Tatyi nem hallgatott rám, felvett pár rossz szokást, én pedig úgy kezeltem, mint egy porcelánbabát...

Először segítő kutya tanfolyamra gondoltam, de aztán Anyukám javasolta, hogy inkább menjünk agilityre, hiszen az a közelben van és Tatyi régebben nagyon élvezte.

Nem is hezitáltam sokat, másnap felhívtam Melindát, aki mondta, hogy pont este lesz egy kezdő foglalkozás, amire benézhetünk, aztán meglátjuk. Nagyon szimpatikus volt, hogy a tananyagban külön hangsúlyt fektetnek a kutya-gazdi kommunikációra és az együttműködésre, és csak fokozatosan, lépésről lépésre haladnak a technikai részletek felé. Elmondtam Melindának, hogy mi a helyzet nálunk, hogy Tatyi autoimmun beteg és éppen nincs túl jó passzban, de ez nem rettentette el, ahogy az sem, hogy Tatyikám elmúlt már 8 éves, ami kezdő agilityseknél már meglehetősen túlkorosnak számít.

Így érkeztünk meg tehát az első edzésre. Amint meglátta az akadályokat, Tatyi teljesen felvillanyozódott, a kezdeti zavaromon túljutva hamar egymásra hangolódtunk. Melinda és Dusán támogatásával gyorsan vettük az akadályokat, és annyira örültem, amikor láttam, hogy Tatyi lelkesen és önfeledten dolgozik, figyel rám és alig várja, hogy megmutathassa, mennyire ügyes :)

Hihetetlen a változás, újra kutyám van és nagyon élvezzük mindketten a játékot, a mozgást. Tatyi kiegyensúlyozottabb, figyelmesebb és megint bízik bennem, ami kimondhatatlanul jó érzés :) Most kezdjük a második tanfolyamot, és mondanom sem kell, hogy ez a szenior leányzó egy igazán pörgős energiabomba - csak győzzek vele lépést tartani ;)

Köszönöm a szuper agilitys képeket Bambinak és Briginek valamint Vincének és Dórinak :)