Ahogy az előző bejegyzésemben is írtam, a veresegyházi tavak sajnos nem szolgálják a kutyások kedvét, mivel hivatalosan sem kutyát úsztatni, sem vízisportolni nem szabad bennük. Éppen ezért is vártuk már nagy érdeklődéssel az I. Veresegyházi Kutyás Vizes-sport Pikniket, amelyen két és négylábúak együtt tölthettek egy remek programokkal teli napot a veresegyházi Tóstrandon. Természetesen, Tatyival, aki pár hónapos kora óta veresi polgár, úgy vártuk ezt a napot, mint Anna Wintour a New York-i fashion weeket. Regisztráltunk is előre, nehogy lemaradjunk a programokról.

Rengeteg program várt ránk: SUPdog, dog diving, úszóverseny, kölyök vízhezszoktatás, vizes őrző-védő, agility, frisbee, kutyamasszázs, fizioterápia és flyball közül lehetett akár mindent kipróbálni. Mi az őrző-védőre és a fizioterápiára regisztráltunk, aztán egy barátnőm mondta, hogy próbáljuk ki a flyballt is, mert szerinte Tatyinak bejönne, és ő is lehozná a border collie-ját, szóval csapjunk bele, nagy buli lesz! 

Így aztán tegnap kora délután összeszedelőzködtünk és nekivágtunk a 3 perces sétának a Tóstrandig. Tatyi azonnal lázba jött, amikor meglátta a frizbiseket és az agility akadályokat, de le kellett terelnem, hogy az őrző-védőre időben érkezzünk.

Az őrző-védő feladat láttán Tatyi teljesen lázba jött, csak csaholt és ugatott, hogy hadd jöjjön már ő :) Az első feladatnál a segéd egy játékot lóbálva ingerelte a kutyát „támadásra”: azaz, hogy lendületből fogjon rá a játékra, majd tartsa az állkapcsával fogva. Ez Tatyinak remekül ment, büszkén hozta el a megszerzett játékot. A következő körben a kutyáknak már be kellett menni a vízbe, hogy a segédtől megszerezzék a csalit. Itt már akadtak nehézségek. A vizes kutyák csak a vízbe akartak menni, érdekelte is őket, hogy a szerencsétlen segéd derékig áll a tóban egy játékkal hadonászva, míg a kevésbé akvatikus társaik a homokos tópartot nem akartak elhagyni. Na, de nem Tatyi! Megszerezte, elhozta, vizes lett és nagyon örült neki. Ezután dobáltunk egy párat, hogy levezessük a feszültséget és tényleg rendesen vizes legyen a kutya, aztán a fizioterápiás stand felé vettük az irányt.

Szerencsére Tatyinak mozgásszervi betegsége pont nincs, ettől függetlenül régóta szerettem volna kipróbálni a fiziót és a masszázst is. Előbbi nem csak gyógykezelés, de kiváló beltéri edzésforma is, amivel rossz időben is átmozgathatjuk a kutyánkat. A masszázs meg ugye mindenkinek jól esik :) A fiziós standnál rögtön ismerősbe botlottunk, így Tatyi is bizalmasabb volt és könnyen vette az új feladatokat. 

Először egy felfújható szilikonpárnán kellett négy lábbal egyensúlyozni, majd egy nagyobb fitball szerű tojásdad képződményen állva. Jutalomfalattal könnyen rávezettem a feladatra, és onnantól már nem zavarta a bizonytalan talaj a lába alatt. Ma már itthon is kipróbáltuk a saját fitballunkon, és remekül működik. Örülök, hogy télen, esős időben is tudunk majd itthon edzeni.

Mire mindezen túljutottunk, befutottak a „haverok”. A rendezvényen pórázon kellett tartani a kutyusokat, de találtunk egy félreeső zugot, ahol senkit nem zavartunk, és egy picit játszhattak egymással a kutyáink. Közben megérkeztek a flyballosok és kezdetét vette a bemutató. A flyball egy nagyon pörgős kutyás csapatsport, olyan, mint egy akadály váltófutás. Az első kutya a lehető leggyorsabban végigfut egy akadálypályán, a dobbantónál felvesz egy teniszlabdát, majd visszaszáguld a starthoz, ahol indul a második kutya. Egy csapat négy kutyából áll. Az eredmény szempontjából nem csak a sebesség, hanem a hibátlan teljesítmény is számít: a kutya nem kerülheti ki az akadályokat, nem ejtheti el a labdát és váltani is pontosan kell. Mire ezt a pár mondatot végigolvasod, nagyjából le is fut egy csapatkör: a videón látszik, hogy milyen iszonyatos tempóban száguldanak a kutyák.

A bemutató után csak hárman voltunk elég bátrak egy próbához, köztük Molli, a barátnőm border collie-ja valamint Tatyi. Kíváncsiak voltunk, vajon az "öreg" kutyáink is tanulhatnak-e még új trükköket :) Mivel a dobbantást külön kell tanítani és gyakorolni, amire rá kell szánni az időt, „csak” az akadályfutást teniszlabdáért gyakoroltuk. Molli és Tatyi is hamar ráéreztek a lényegre, mivel mindketten agilityznek és eléggé labdaérzékenyek, nem volt nehéz dolgunk, és borzasztóan élvezték, hogy fel alá nyargalhattak a pályán. 

Olyan büszke voltam Tatyira! Pár hete, a zarándoklaton még a tempós sétát is nehezen bírta, két hónapja pedig ölben vittük mindenhova  - és láss csodát, megérte a sok küzdés és kitartás :) Ez a kis energiabomba kölyökkutyákat megszégyenítő energiával vetette bele magát minden feladatba, minden programba, amit a délután nyújtott és nagyon jól érezte magát. Persze este nem kellett ringatni, de szerintem a többi kutyust sem, akik a Kutyás Vizessport Piknikre látogattak. Ez volt az első, de remélem, nem az utolsó!