Régen írtam, de nem teltek tétlenül a napjaink, mivel egy nagyon inspiráló kutyussal és gazdájával dolgoztunk össze a színfalak mögött, hogy itt a blogon is bemutathassam Nektek Fülit, aki egy igazán különleges eb! Talán még Tatyinál is több helyen kirándul, utazik, túrázik - tényleg mindenhova követi gazdáit, és mindezt kutyakocsin. Fogadjátok sok szeretettel ezt az interjút Pete Gabriellával, Füli gazdijával.

Hány éves Füli? Mióta van Nálatok és milyen kutyus?

Fülire egy fiatal fiú talált rá már sérülten, aki anyagi és egyéb okok miatt nem tudta megtartani és gondoskodni róla. Így segítséget kért egy állatotthontól, ahova jómagam is kijártam önkénteskedni. Itt ismerkedtem meg vele.

Mikor sérült meg a gerince, mi történt vele?

Az otthonban töltött idő alatt több vizsgálatot végeztek rajta, amelyekből kiderült, hogy a gerince sérült és sajnos Ő már többé nem fog tudni járni. Sérülésének oka nem volt egyértelmű, így a bántalmazás sem volt kizárható, de sajnos bizonyítható sem.

Sokan nem gondolkoznak sérült állatok örökbefogadásán. Te hogyhogy mégis őt választottad?

Szeretem az állatokat, de be kell valljam, hogy szociálisan sokkal érzékenyebb és elkötelezettebb vagyok az idősebb, beteg/sérült állatok irányába. Így történt ez Füli esetében is. A többi kutyus mellett és a lehetőségeimhez mérten rá sokkal több időt fordítottam és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Nagyon meghatott, ahogy ez a törékeny, csepp kiskutya mozgásképtelen kis testét vonszolta mindig hozzám simit, szeretgetést kérve, lassan megalapozva szeretetét és bizalmát irántam.

Körülbelül egy évvel ezelőtt ideiglenes befogadója/gondozójaként hoztam el magammal és kezdtem el otthonomban, családi környezetben gondoskodni róla. Füli nagyon jó természetű kiskutya volt mindig, bár kicsit félénk és zárkózott, de érdeklődő volt. Nálam egy új világ nyílt meg és tárult ki számára. Mivel kutyák között élt, nem volt idegen számára a kutya társaság, de természetesen megkezdtük szocializációját is.

Mindezek mellett titkon a csodában és a lehetetlenben reménykedve felkutattuk számára azon lehetőségeket, amellyel megkönnyíthetjük  és komfortosabbá tehetjük, javíthatjuk életminőségét és fejlődését. Az André kutya uszodába járunk vele terápiás úszásra, Dr. Mihálffy Éva doktornőhöz akupunktúrás kezelésekre, Császár Katalin terápiás kutya masszőr  mozgatja át  és veszi kezelésbe Fülike izmait, valamint a Zsiga.Biga kutyakocsi (Zsibrita András) jóvoltából egy szuper kis járgánnyal is tud már közlekedni.

Miben más egy hétköznapotok, egy egészséges kutya-gazdi pároséhoz képest?

A mindennapjaink és az életünk teljesen átalakult a beilleszkedés időszakára, de  Fülivel együtt mi is tanultunk és igyekeztünk összehangolódni mindenben. Természetesen egy sérült kisállattal élni nem egyszerű; rengeteg türelem és idő, hiszen Ők is gyorsan tanulnak, de minden elsajátított  dolgot lassabban, óvatosabban csinálnak meg. Vannak/voltak olyan feladatok, amiknek hosszú hetekig vagy akár hónapokig gyakoroltuk a kivitelezését, mert Füli hol makacsságából, hol a fogyatékosságából adódóan ódzkodott megcsinálni. Rá kellett éreznie az ízére és mindezek mellett a legfontosabb, hogy feltétel nélkül  kellett, hogy bízzon bennem úgy, ahogy nekem is feltételek nélkül kellett bízzak benne.

A napi időbeosztásunk is sokban változott, mivel őt pelenkázni kell. Így teljesen kizárt, hogy több órára magára lehessen hagyni. A reggeli séta, evés és tisztába tétel után felhúzom a nyúlcipőt és elkezdem intézni  a dolgaimat. Szerencsésnek mondhatom magam, mert volt/van napi segítségem és a párommal saját céget vezetünk, ahova magammal vihetem, így kényelmesen tudok mozogni, intézni a tennivalóimat és vele is foglalkozni. Mellette pedig szintén egy mentett befogadott, kis öreg (10 éves) kutyusról  is gondoskodnom kell. Sokszor azért még így is nehéz és kimerítő feladat a gondozása egy ilyen sérült kisállatnak.

Amikor Tatyinak az autoimmun betegsége miatt kihullott a szőre és sebes volt, többen megbámultak minket, sőt, volt, aki nem is hagyta szó nélkül. Nektek is volt hasonló élményetek? Mit szólnak az emberek, ha találkoznak veletek mondjuk séta közben?

Első körben, amíg nem volt meg a kis bigamobilja (kiskocsija), addig egy válltáskában vittem őt mindenhova. Ebben javarészt nem tűnt fel az embereknek, hogy mozgáskorlátozott.

Onnantól viszont, hogy megtanulta  használni a kiskocsiját, folyamatosan mentünk hosszabb -rövidebb  távokra emberek és kutyák közé egyaránt (parkba, kutyafuttatóba, kirándulásokra stb.). A legtöbb tapasztalatom pozitív az emberek reakcióival kapcsolatban.

Sok helyen jártunk/járunk és bár megbámulnak minket, szeretettel és kedvesen fogadnak mindenhol.

Mire kell odafigyelni, ha útnak indultok?

Fülivel a kezdeti babusgatás, elkényeztetés és "jaj, szegény beteg kiskutya" történeten átlépve, igyekszem  őt  is úgy kezelni, mintha egészséges lenne. Természetesen vannak korlátok, de a fegyelmezést és következetességet vele kapcsolatban is betartjuk. A mozgáskorlátozottságának figyelembe vételével azért, de mindent megtehet, amit az egészséges pajtásai. Nem vonjuk meg tőle a lehetőségeket (erdei túrázások, futóverseny, közös kutyás bandázás, Duna-parti lubickolás, fogócskázás, forgalmas helyen történő közlekedés stb.). Azt tapasztalom, hogy ez számára is sokkal nagyobb önbizalmat és lökést ad ahhoz, hogy ne hagyja el magát. Mindig bizonyítani akar és bizonyít is. Egy élettel teli kis rosszcsont vált belőle :) 

Az interjú második részét, amelyben Füli Hard Dog Race felkészüléséről is többet megtudhattok majd, hamarosan olvashatjátok itt a blogon, addig is kövessétek Füli, a gerincsérült kutyus kalandjait a Facebookon! :)