Két hete szerdán felhívtam a veresegyházi kutyasuli vezetőjét, hogy kezdő agility oktatásra jelentkezzem Tatyival. Úgy éreztem, kell valami igazán kutyás-gazdis dolog, hogy újra egymásra találjunk, és visszatérjünk a harmonikus kutya-gazdi viszonyhoz, ami a betegsége előtt jellemzett minket.

Az elmúlt hónapokban nagyon sok mindenen mentünk keresztül, és ez eléggé meglátszott rajtunk. Részben nagyon elkényeztettem Tatyit (azt hiszem, az adott körülmények között ez teljesen érthető, hiszen azt hittem, elveszítem). Részben viszont folyamatosan stresszeltem, kínoztam és az agyára mentem a napi fürdetéssel, a gyógyszerekkel, a különböző spray-kkel, kencékkel, tölcsérrel, ruhákkal, állandó - sokszor fájdalmas - kezelésekkel és orvosi vizsgálatokkal. Szó mi szó, a szépen felépített kis rendszerünk teljesen felborult. Tatyi nem hallgatott rám, felvett pár rossz szokást, én pedig úgy kezeltem, mint egy porcelánbabát...

Először segítő kutya tanfolyamra gondoltam, de aztán Anyukám javasolta, hogy inkább menjünk agilityre, hiszen az a közelben van és Tatyi régebben nagyon élvezte.

Nem is hezitáltam sokat, másnap felhívtam Melindát, aki mondta, hogy pont este lesz egy kezdő foglalkozás, amire benézhetünk, aztán meglátjuk. Nagyon szimpatikus volt, hogy a tananyagban külön hangsúlyt fektetnek a kutya-gazdi kommunikációra és az együttműködésre, és csak fokozatosan, lépésről lépésre haladnak a technikai részletek felé. Elmondtam Melindának, hogy mi a helyzet nálunk, hogy Tatyi autoimmun beteg és éppen nincs túl jó passzban, de ez nem rettentette el, ahogy az sem, hogy Tatyikám elmúlt már 8 éves, ami kezdő agilityseknél már meglehetősen túlkorosnak számít.

Így érkeztünk meg tehát az első edzésre. Amint meglátta az akadályokat, Tatyi teljesen felvillanyozódott, a kezdeti zavaromon túljutva hamar egymásra hangolódtunk. Melinda és Dusán támogatásával gyorsan vettük az akadályokat, és annyira örültem, amikor láttam, hogy Tatyi lelkesen és önfeledten dolgozik, figyel rám és alig várja, hogy megmutathassa, mennyire ügyes :)

Hihetetlen a változás, újra kutyám van és nagyon élvezzük mindketten a játékot, a mozgást. Tatyi kiegyensúlyozottabb, figyelmesebb és megint bízik bennem, ami kimondhatatlanul jó érzés :) Most kezdjük a második tanfolyamot, és mondanom sem kell, hogy ez a szenior leányzó egy igazán pörgős energiabomba - csak győzzek vele lépést tartani ;)

Köszönöm a szuper agilitys képeket Bambinak és Briginek valamint Vincének és Dórinak :)