Láttunk itt már hiúznyomot télen, őzeket nyáron. Szombaton a Csarna-völgybe tértünk vissza, méghozzá azzal a nem titkolt szándékkal, hogy fültanúi leszünk a szeptemberi erdő egyik különleges eseményének, a szarvasbőgésnek.

Szarvasfülelő kommandó (Fotó: Bóta Márta)

A túra részletes leírását a Túrafüggő Túrablogon olvashatjátok.

A Csarna-völgyön egykor keresztülfutó vasút sínpárját a megáradt patak vize mosta el (Fotó: Bóta Márta)

A gímszarvas hazánk erdeinek királyi vadja. Nem messze Kemencétől, a Börzsönyben található az a szobor, amely József főherceg ezredik elejtett szarvasbikájának állít emléket. Félreértés ne essék, nem a szarvas, hanem a vadászsiker tiszteletére emelték. Bár a Börzsöny a mai napig gazdag élőhelye a szarvasoknak, erdőjáróként többnyire csak a gímszarvas hullatékával (ürülék) és lábnyomával találkozhatunk. Ez utóbbit legtöbbször a saras vagy havas ösvényt keresztező csapaként vehetjük észre. Ilyenkor ősszel azonban belehallgathatunk a fenséges növényevő hálószobatitkaiba.

“A gímszarvas (Cervus elaphus) az emlősök osztályának párosujjú patások rendjébe, ezen belül a szarvasfélék családjába és a szarvasformák alcsaládjába tartozó faj. Nemének a típusfaja. Régies elnevezése a rőtvad, ez a német Rotwild és az angol Red Deer megfelelője.” /Wikipedia/

"Bújj, bújj zöld ág..." Fotó: Szekeresné Rába Kata

A gímek titkos élete

Augusztus végétől október elejéig az erdők a szarvasok bőgésétől hangosak. A gímszarvasok az év nagy részében nemek szerint elkülönült rudlikban élnek, és csak a mostani párzási időszakban találkoznak.  Szaporodásuk nagyon érdekes. A felnőtt bikák háremébe akár húsz nőstény is tartozhat. A bőgési időszakban a hímek dolga, hogy megvédjék a háremükben található hölgyeket – pontosabban, hogy ne hagyják, hogy más bikák szaporodjanak velük. Ha például jön a barnamedve, a hím gímek szemrebbenés nélkül elszaladnak. Szerződésük nem terjed ki személyi védelemre, ahogyan az apai teendők ellátására sem.

Ha azonban egy másik bikával találkoznak, rögtön feltámad bennük a Don Juan: hangos bőgéseket hallatnak, ettől zeng az erdő. Többnyire ez is elég ahhoz, hogy a trónkövetelőket távol tartsák, de néha a kihívó nem hátrál meg, és harcra kerül sor. A két tesztoszteronnal dúsított bika ilyenkor egymás ellen fordul, és agancsaikkal ádáz küzdelmet folytatva döntik el, ki az erősebb. A kutyákhoz hasonlóan itt is igaz, hogy az erősebb egyed „viszi el a csontot”, azaz, ő termékenyítheti meg a háremhez tartozó összes tehenet. Mivel a termékenyítési sikerhez akár 10-12 próbálkozás is szükségeltetik, és ugye a tehenek vagy húszan vannak, képzelhetjük, milyen stresszes időszak ez egy gímszarvas bikának. Talán nem is csoda, hogy ezek után jövő ilyenkorig rá se akar nézni az asszonyokra.

Az Év Serpája díjat kapja... (Fotó: Szekeresné Rába Kata)

 Ott van az orrod előtt és mégsem veszed észre

Soha életemben nem hallottam még szarvasbőgést, és megmondom őszintén, nem is bizakodtam benne, hogy éppen egy csoportos nappali túrán fog változni ez a helyzet. Már visszafelé tartottunk a piros sáv jelzésen, a gerincen, amikor pár fotó kedvéért egy kissé lemaradtunk a csoporttól, és viszonylag csendben haladtunk.

Több szempontból is megérte fotózni (Fotó: tatyiandme)

Elvoltam a gondolataimmal, csak a bal kézről jövő hangos zaj zavart egy kicsit. Emlékeztetett, hogy hamarosan visszaérünk a civilizációba… Meg is jegyeztük, hogy elég hangos, biztos fakitermelés folyhat, vagy ilyesmi.

Mindeközben lenn a völgyben... (Fotó: Bóta Márta)

Aztán meghallottuk: egyetlen, hatalmas, öblös bőgés! Ahogy a nagykönyvben meg van írva… Megálltunk, és akkor állt össze a kép, hogy a völgyből jövő morajlás valójában a szarvasok bőgése. Amint ráállt a fülünk, hallottuk már az egyes szólamokat: hosszan elnyúló, mély bőgés, mintha az egész állat beleremegne. Aztán szakaszos, szinte vakkantás-szerű hangok, mintha futás közben bőgne. Csak álltunk ott a gerincen, és hallgattuk a völgyben zajló túlfűtött koncertet.

Miért vonzza az embert a szarvasbőgés? Miért kerekedünk fel ilyenkor, hogy az erdő mélyén füleljünk? Nem tudom. Talán valami mélyen elfeledett zsigeri érzés rezonál bennünk. De az biztos, hogy még most is beleborzongok az élménybe, és alig várom, hogy újra hallhassam.

Köszönöm a túrát és az életre szóló élményt a Túrafüggőnek, és túravezetőnknek, Soós Andrásnak, a fotókat pedig Bóta Mártának és Szekeresné Rába Katának. Videó: Wildlife of Gemenc.

További képekért és túraélményekért kövess Instagramon vagy Facebookon!

Halljátok? (Fotó: tatyiandme)