Második nap: Bernecebaráti – Nagybörzsöny; 21,15 km
Második nap reggelre kipihentük a fizikai fáradtságot, és újult erővel indultunk útnak Nagybörzsöny felé. Búcsút intettünk a templomnak és a pincesornak, és a Szokolyi-kereszt felé vettük az irányt. Ezt az első magyar (majdnem) olimpiai érmesünk, Szokolyi Alajos emeltette, amikor megtudta, hogy elveheti feleségül szerelmét, Brechtold Charlotte-ot. Hogy miért „majdnem érmes”? Az 1896-os athéni olimpián a 100 méteres síkfutás döntőjében harmadik helyen végez – de akkoriban még nem osztottak bronzérmet.
Lemaradtál? Az első részt ide kattintva olvashatod!
Kemence
Rövid bemelegítés után már Kemencén is találtuk magunkat. A falu határába érve isteni bundáskenyér illat csapta meg az orromat… Lehet, hogy éppen egy nagymama sütötte az unokájának reggelire. Az illat azonnal visszarepített a nyári szünetekbe, amikor nekem is hányszor, de hányszor sütött bundáskenyeret a Nagymamám.
Kemence kedves, ápolt és gondozott település, minden földi jóval – értsd: kávé – amit a hátizsákos turista kívánhat. Vannak éttermek, bolt, kocsma és néhány szép műemlék ház is. Igazán hangulatos, és mindenki nagyon kedves volt velünk. Amíg a falun átértünk több kedves bátorítást, bíztatást kaptunk. Ezúton is köszönöm :)
A BKT Kemencétől két módon teljesíthető: az egyik, a hagyományos, gyalogos út, míg a másik a kisvasút, amely Kemence határától a Fekete-völgy Panzióig visz. Tudni kell, hogy a Kemencei Erdei Vasút az elmúlt években folyamatosan megújul, most éppen szakaszosan üzemel, hétvégenként. Érdemes előtte érdeklődni, hogy mikor és meddig jár. Én nem tettem, mert úgy voltam vele, hogy ha lesz, lesz, ha nem akkor nem. Ez hatalmas igazság az életben, és sokkal spontánabb lesz tőle a túrázás is :)
Péntek lévén tehát nem járt, úgyhogy gyalog indultam a Csarna-völgy felé. Gyakorlatilag Kemence üdülőövezetén halad itt végig az aszfaltozott út, ami számomra kevésbé izgalmas, a kutyáknak meg kevésbé kellemes, és már eléggé nyűgös voltam, mire a strandhoz értünk, ahol a zöld pázsit és a hatalmas fák között két hűs vizű medence kacsintgatott rám csábítóan. Nem mondom, hogy nem fordult meg bennem a gondolat, hogy inkább itt töltöm a napot aztán lesz, ami lesz. Főleg, amikor a büféből megéreztem a lángos illatot.
Csarna-völgy és túracipő gondok
Hamarosan elértem a Fekete-völgy panziót, és ezzel együtt a Csarna-völgy bejáratát, amely árnyas fákkal és a hűsítő patakkal várt minket. Ez kifejezetten olyan szakasz, amely ideális rekkenő hőségben is kutyás kiránduláshoz. Szinte végig árnyékos, a patak hűs vizében pedig lehűthetik magukat az ebek.
Ez volt az az etap, ami miatt régi kedvenc túracipőmet választottam a túrára. A vízállástól függően ugyanis a Csarna-völgyben rengeteg lehetőség van patakban gázolni, amihez jól jött a kis Karrimor cipő teljesen vízáteresztő nylon anyaga, ami semmi perc alatt megszárad. „Róla” csak annyit, hogy három éve vettem, a Balaton-felvidéki Kékre, és az óta nem kevés kilométer ment bele.
Tudom, hogy időről időre a futócipőkhöz hasonlóan a túracipők is „elfáradnak”, de mivel nem szponzorál egyetlen cég sem, és inkább egy újabb túrára megyek, mintsem új cipőre költsek, kihozom belőlük amit lehet. Ugyanez okból nyugodtan elmondhatom, hogy a leárazáson vett kis Karrimor szuper vételnek bizonyult, kavicsos terepen, vízben és nagy melegben is jól teljesített. Elég jól bírta eddig, de sajnos a talpbetétje nagyon elvékonyodott, ezért már a Mecsekben okozott pár kellemetlen vízhólyagot, és ezt a jó tulajdonságát itt csak fokozta. Előző este észrevettem a talpamon egy nagyot, de annyira fáradt voltam, hogy nem kezeltem, és estére életem legdurvább vízhólyag-szörnyévé nőtt. Amikor meséltem Anyának, közölte, hogy
"amint hazaérsz dobd már ki az első kukába!"
Szerintem ezt a nyarat még kihúzza azért :)
E rövid megemlékezés után térjünk vissza a túrára inkább, hiszen valójában a BKT egyik legszebb és legizgalmasabb szakasza a Csarna-völgy, vagy más néven Fekete-völgy. Régen itt is futott kisvasút, de ma már csak a sínek maradványait láthatjuk, helyenként poszt-apokaliptikus hullámvasutakat idéző alakzatokba csavarodva. A patak völgyében nem könnyű a jelzések követése, ugyanakkor eltévedni szinte lehetetlen, csak követni kell a síneket és a csörgedező kis patakot. Én is és a kutyák is élveztük ezt a szakaszt, jól esett a lábamnak a hűvös víz, a kutyák pedig élvezték a sok tereptárgy adta változatosságot.
Hamuház és a természet szeretete
A völgy végén egy kissé emelkedik az ösvény, és a Hamuháznál bukkanunk ki. Itt található több útvonal elágazása, és egyben az igazolóhely is. Eléggé megéheztem, úgyhogy itt tartottunk egy kis pihenőt, és amíg elfogyott az aznapi szendvics a cipőm is megszáradt a napon.
Miután megebédeltem, összeszedtem a szalvétákat és a szilvamagokat és szépen visszacsomagoltam őket a hátizsákomba. Mert ez így illik. Nem cipeljük ki a természetbe az aludobozos Hell energiaitalt és hagyjuk ott a Hamuház előtt a tűzrakóban a dobozát. Ha annyi eszed van, hogy ilyet hozol túrázni, akkor legyen benned annyi is, hogy azt az 5 grammot nyomó dobozt szépen hazaviszed. Meg a műanyagpalackot, meg a banánhéjat, meg a többit. Kérlek.
Kis természetjáró etikett:
Amit magaddal hoztál, azt vidd is haza. Ne szemetelj! A dolgodat az ösvénytől távolabb végezd. A WC-papírt se hagyd az erdőben, használj kisásót. A kutyakakit szedd fel, használj komposztálható zacskót. Ami az erdőben van, az maradjon is ott: ne vigyél haza semmit. Nem túl nehéz, minden természetszerető ember így csinálja. Ha extra jófej akarsz lenni: szedd össze és vidd magaddal más után a szemetet.
A Hamuháztól dél felé indultunk tovább, köves erdei úton kanyarogtunk egyre magasabbra, és hamarosan búcsút intettünk a völgynek. Ezen a szakaszon végig erdők között halad az út, több leágazási lehetőséggel például Nagy-Hideg-hegy vagy Salgó-vár felé. Mi egyenesen mentünk a cél felé, amíg ki nem bukkantunk egy tisztásra, ahol begyűjtöttük az újabb kódot, majd nemsokára ismét egy patakvölgyben találtuk magunkat, immár Nagybörzsöny határában. A köves és murvás erdei utak után kellemes volt rátérni a kis ösvényre. Ismerős volt ez a rész, régebben már kirándultam erre, mégis meglepetésként ért, amikor egy tisztásra kibukkanva meghallottam a harangszót. Már itt is volnánk? És valóban, rövidesen a falu szélső házai közé értünk.
Nagybörzsöny
Nagybörzsöny utcáin rengeteg gyümölcsfa van, ami az éhes és szomjas vándoroknak kedves, de nem csak finom gyümölcsökkel várják itt a turistát.
Nagybörzsöny község turisztikai oldala
Egyedülálló a faragott halasi csipke-gyűjtemény, de a teljes épségében fennmaradt régi vízimalom és a hozzá tartozó kiállítás (kutyával is látogatható) is izgalmas. Megéri egy kis kitérőt tenni a BKT útvonalától az Árpád-kori Szent István-templomig. A román kori templom egy meseszerű kis dombon áll, hatalmas fák mellett, kőkerítéssel körbeölelve.
„A templom falai barnásvörös trachit kőből épültek, és eredetileg is vakolatlanok voltak. Szentélye középkori szokás szerint keletre néz, vagyis keletelt. Karcsú tornya (3-4. emeletén ikerablakokkal) a nyugati homlokzat előtt emelkedik. A hajónál jóval alacsonyabb szentély félköríves (ívsorokból álló főpárkánnyal). A bejárat a déli oldalon nyílik, fölötte három jellegzetes félköríves román tölcsérablak. A szentélyen is van a déli oldalon egy egyszerű ablak. A templombelsőben a hajó síkmennyezetes, az apszis boltozata negyedgömb alakú. A hajótól a szentélyt diadalív választja el. A torony földszintje dongaboltozatos.
A főpárkány tükreinek különlegessége: a 19 bajuszos tatár feje. A fejeknek története van, ugyanis jól látható, hogy 20 fejnek van kialakítva ív, viszont csak 19 fejet faragtak az ívsorba. A fejek a faluba betörő és legyőzött tatárokat szimbolizálják, elrettentésül is a tatároknak, hogy hasonló eset ne következzék be újra. A támadásban megmenekült egyetlen bajuszos barbárnak meghagyták a helyet az ívsor végén, ha esetleg visszatérne.” - Wikipédia
Az este a gyakorlati sebellátás jegyében telt: Tatyinak megsérült a füle, és csak nem akart elállni a vérzés, Otis-nak a szúnyogcsípéseit kellett hűsíteni, míg én bicskával és betadine-nal felfegyverkezve a vízhólyagok ellen indultam harcba. (Gondolkoztam, hogy megörökítem a dolgot és feltöltöm a YouTube-ra, vagy eladom a jogokat a TLC-nek. A vacsorám is kellően horrorfilmbe illő volt: falafel sárgarépával és pesztóval.)
