Minimalista életmód, zero waste és a túrázás

2020. augusztus 24. 09:58 - Tatyiandme

A kutyás túrázás témájához talán irrelevánsnak tűnhet a minimalista életmódról való írás. Viszont azt gondolom, hogy ez a típusú gondolkodás egyrészt a túrázás területén is egyre nagyobb teret kap (pl. ultralight backpacking, nomád), másrészt összességében megkönnyítheti számunkra, hogy jól érezzük magunkat a természetben, a természettel való együttélést és azt is, hogy a kevesebb fogyasztás által megőrizzük a természeti értékeket.

Természetszerető emberként fontos számomra, hogy a mindennapi életben is tegyek a környezetünk védelméért. Szeretném megosztani veletek a saját példámon keresztül az ezzel kapcsolatos gondolataimat, abban a hiszemben, hogy hasonszőrű természetbarátként talán közelebb tudom hozni ezt a szemléletmódot.

Túrázás és egyszerűség - önismereti lecke

A minimalista életmód számomra egyfajta szemléletformálás. A minimalizmus követői törekszenek arra, hogy kevesebb tárgyi dologtól függjenek, inkább élményekben, tapasztalatokban gazdagodjanak. Alapvetően a minőségi élet a cél, a minimalizmus egy eszköz, hogy a felesleges sallangoktól megszabadulva rátaláljunk azokra a dolgokra, amik fontosak nekünk.

Sokat tanultam a minimalizmusról a hátizsákos túrák során – bár kezdetben még nem tudtam, hogy így hívják. (Amúgy is szebbnek találom az egyszerűség kifejezést, nem igazán hiszek az „-izmusokban”.) A hátizsákban tényleg csak a legszükségesebbeket viheted magaddal, a feltétlen szükségleteid szerint. Már a bepakolás során is sokat tanulhatsz magadról. Mi az, amit feltétlen vinni akarsz és mi az, amit könnyebb otthon hagyni? Nekem például egy 300-400 oldalas könyv simán a „kell” kategória tud lenni, míg ismerek olyat is, aki testápoló nélkül egy tapodtat sem tesz. És ez a lényeg: a saját érzéseid, a saját prioritásaid.

Aztán ha remekül elvagy egy hetet az erdőben egy pár cipőben, egy tányérral és hajbalzsam nélkül, akkor rájössz, hogy az életben sem feltétlenül van többre szükséged.

Elég sok dologra jöttem rá az évek során, és az egyszerűségre való törekvés fényében sokat tanultam arról is, hogy mi igazán fontos számomra. Azóta mind időben, mind anyagi értelemben igyekszem erre helyezni a hangsúlyt. Egy egyszerűsített példával: nekem például fontos a finom kávé reggel, ebből nem engedek, és a lehetőségemhez képes a legjobbat szeretném. Az ásványvíz viszont egyáltalán nem fontos, simán megiszom a csapvizet. Tehát az ásványvíz beszerzésére fordított időt és pénzt a kávéba fektetem, és nem érzek hiányt, holott „lemondtam” valamiről.

Ugyanígy lettem többek között samponmentes, hagytam el az újruha-vásárlást, a feldolgozott élelmiszereket, a gyorsételeket és az üdítőket az életemből. És ezzel együtt egy csomó feszültséget, amit az okozott, hogy felesleges dolgokra szórtam a pénzt, ami nem okozott örömet. A megmaradt pénzemet olyan dolgokra költöm, amik fontosak a számomra, amelyek örömet okoznak nekem.

Nem csak nekem jó, hanem a Földnek is

Az önmegismerésen kívül az egyszerűbb életmód a környezetvédelem szempontjából is lényeges.

Ha csak azt nézzük, hogy egy átlagos magyar család évente 270 kg élelmiszert pazarol el (https://www.eljmaradektalanul.hu/), amely 120 000 Ft-jába kerül, akkor könnyű kiszámolni, hogy ez milyen szintű felesleges terhelés a bolygónknak. Pár napja emésztette fel a Föld lakossága az idei évre elegendő erőforrásokat. Ez azt jelenti, hogy minden egyes további napon az évben már „hitelből élünk”.

A Föld eltartóképessége véges, ezért fontos, hogy azok, akik túlfogyasztanak, csökkentsék a fogyasztásukat, hiszen csak így maradhat mindenkinek elegendő. Biztosan nektek is mondták gyerekkorotokban, hogy ne hagyjátok meg az ételt, ne pazaroljatok, mert Afrikában éheznek? Akkor nem értettem, hiszen a maradékokat nem küldtük el Afrikába. Ugyanúgy haltak éhen a gyerekek a tévében mintha meghagytam volna a tökfőzeléket. Bár akkoriban összeesküvést sejtettem a háttérben, amely arra irányult, hogy megegyem a „nemszeretem” kajákat is, ma már tudom, hogy tényleg rajtunk múlik, hogy mások éheznek-e vagy sem.

Nem csak azért, mert az Európában keletkező élelmiszerhulladékból a világ összes éhezője (kb. 1 mrd ember) jóllakhatna. Ennél jóval komplexebb a kép: (1) az élelmiszer, ami végül a kukában köt ki, erőforrásokat emészt fel. (2) Az élelmiszert távoli vidékeken termelik meg, sokszor rendkívüli természetkárosítás árán, amely a helyi életközösségekre is hatással van. (3) Az olcsó élelmiszernek, divatcikkeknek mások – az ázsiai, dél-amerikai és afrikai munkások – fizetik meg az árát. Ott termelni olcsó, Európában drága. Gondolkoztál már rajta, vajon miért?

"Persze, de fontos, hogy olcsón vásárolhassunk, hiszen nem telik drágábbra!"

DE! Évente 120 000 Ft-ot kidobunk a szemétre csak az élelmiszerre. Ezért egy átlagos munkavállaló több mint két hetet dolgozik (a KSH 2020-as átlagkereseti adatai alapján).

Igen, drágább a bio banán, de ha csak annyit veszel, amennyire ténylegesen szükséged van, akkor a mennyiségen spórolsz és így marad a minőségre. És ez csak az élelmiszer!

Nem vagyok tökéletes környezetvédő vagy minimalista, és előtted se ennek a teljesíthetetlennek tűnő célnak az árnyéka lebegjen! Ez egy folyamat, amely során a saját komfortzónádon belül, vagy annak határán folyamatosan tudatos döntéseket hozol. Ha boltba mész, megkérdezed magadtól, szükséged van-e erre, vagy csak megtetszett? Ezt a pénzt fordíthatnám esetleg másra is? Vajon tényleg ki fogom használni? Nem találok esetleg máshol fenntarthatóbb alternatívát?

Apró lépésekkel kezdődik, aztán szépen egyre rutinosabbá válsz, és a végén már észre sem veszed, hogy hulladékmentesebb, környezetbarátabb és etikusabb életet élsz.