Sziasztok!
Jól eltűntem januárban, pedig lett volna miről írnom, csak valahogy ez a hónap úgy rohant el, hogy észre sem vettem :)Részben szándékos mulasztás is volt részemről, ugyanis "lassú januárt" hirdettem magamnak, ami arról szól, hogy hirtelen újévi fogadalmak és radikális változások helyett adunk magunknak egy hónapot, amit arra szánunk, hogy megtervezzük az évet, célokat fogalmazzunk meg és időt adjunk magunknak a regenerálódásra. Mostanra ennek köszönhetően ki is alakult egyfajta rutin az életünkben, amelyben a kirándulásoknak és a blognak is fontos helye van. Januártól az a megtiszteltetés ért, hogy Magyarország első kutyabarát helyeket felkutató és összegyűjtő weboldalának, a kutyabarát.hu-nak is írhatok. Jelmondatuk, az Együtt mindenhová, mondhatni Tatyit és engem is jól jellemez, ezért is örültem nagyon a felkérésnek. Az oldalon hetente egyszer jelenik meg túraajánlónk, amellyel igyekszem kedvet csinálni a kutyás kirándulásokhoz, hogy minél több gazdi fogja a bakancs mellé automatikusan a pórázt is!
És ha már kutyás túrázás: nagyon boldogan gondolok vissza a tegnapi túránkra, a Túrafüggő szervezésében vettünk részt tegnap egy börzsönyi kiránduláson, Ahol a hiúz is jár címmel. A túráról szuper leírást találtok a Túrafüggő blogon, ezért erre nem is térnék ki részletesen, javaslom viszont Balázs túráit, mert nagyon informatív és felkészült túravezető, akinek a lelkesedése magával ragadó! Szuper túrahelyszínek vannak, a pár órás túráktól a borkóstolós hétvégékig. Mi már kétszer voltunk velük túrázni, egyszer a Fóti Somlyón egy rövid esti túrán és tegnap. Nem kifejezetten kutyás túrák ezek, szóval szóljatok előre, hogy kutyával érkeztek, de eddig nekünk nem volt ebből gond. A túrák közül a könnyebbeket ajánlom azoknak, akik rendszeresen mozognak, a nehezebbeket azonban inkább gyakorlott túrázóknak.
Szóval tegnap reggel elindultunk a Börzsönybe, Kemencére, a szlovák határ mellé. Mostanában nagy port kavart az ide tervezett kisvasút, úgyhogy lehet, onnan ismerős a név. Kedves barátnőmmel, Katával, aki a Fóti Somlyó túrán is társunk volt indultunk korán reggel, hogy a 8:45-ös gyülekezőre Kemencére érjünk. Az indulással nem is volt gond, csak nem kellett volna a GPS-re hallgatnom, ami mindenképpen ez lezárt, fokozottan védett erdei úton szeretett volna minket Kemencére juttatni a remek 2-es út helyett, de végül röpke 25 perc késéssel megérkeztünk, és a többiek nagyon kedvesen bevártak minket. És képzeljétek, az első etap után a "gyors" csoportba kerültünk, amire különösen büszke vagyok, mert ez volt az első komolyabb túránk, amióta Pocokfül beteg lett, és féltem, hogy esetleg nem bírja majd jól az emelkedőt, és ölben kell majd vinnem, mint a Ferences zarándoklaton a nyáron, de nem! Úgy szaporázta, hogy néha alig bírtam vele lépést tartani :) (megjegyzés: egynapos túrára legközelebb nem viszek 20 literes hátizsákot és 5 kutyaruhát)
Itt a régi keskeny nyomtávú vasút maradványain és a patakon való többszöri átkelés színesítette a gyaloglást. A völgyben plusz hőmérséklet volt, ezért a patak olvadásnak indult, így a csúszós köveken egyensúlyozva tudtunk átkelni. Tatyi persze nagyon ügyes volt, a pici kis lábaival olyan gyorsan kelt át, hogy csak néztem, és minden átkeléskor bevárt, hogy megvagyok-e :) Ezen a szakaszon már fáradt egy picit, úgyhogy lehetőségem volt karra is erősíteni, de összességében nagyon jól bírta a közel 12 kilométert. Meg mi is, de azért miután hazaértünk, nem volt kérdés, hogy a délután hátralévő részét pihenéssel töltjük, és azt sem szégyellem, hogy egy enyhe izomlázat is sikerült gyűjtenem, de olyan jól esett!
