Szombaton túrázni indultunk Katával, egy mindkettőnk számára régóta vágyott célpontra, a Rám-szakadékhoz. A Túrabarátok szervezésében találtunk egy egynapos, szervezett túrát, és úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Egyrészt, még gimis koromban, imádott biológiatanárom, Józsi bá' vezetésével "túlélőtúráztam" itt, és az egész annyira elevenen él bennem mind a mai napig, hogy visszavágytam; másrészről pedig többször volt téma kutyás csoportokban a Rám-szakadék - nagyon megoszlanak a vélemények, hogy mennyire jó terep ez kutyával és egyáltalán mennyire teljesíthető, hogy muszáj volt saját szememmel is meggyőződnöm róla :) Amióta megvan a hátizsákunk, könnyebben tervezek, hiszen ha nehéz a terep, vagy kavicsos a talaj, forró az aszfalt vagy Tatyi elfárad, akkor csak felkapom a hátamra.
Elöljáróban annyit, hogy az aggodalmak nem alaptalanok, de szerencsére nem is tapasztaltunk olyat, ami elvette volna a kedvünket :)
Dömösről indultunk, szerintem olyan 9 óra körül, rövid sétával elértük a Szentfa kápolnát és a forrást, ahonnan a Vadálló-kövekhez és a Rám-szakadék felé is vezet turistajelzés. Túravezetőnk, Laura itt tartott egy rövid eligazítást, majd a zöld sáv jelzésen megindultunk az első szakasz felé. Ez egy körülbelül egy kilométer hosszú emelkedő, ahol a teljes túra szintemelkedésének nagy részét is letudtuk. Tatyi itt még egy kicsit nyűgös volt, és ezzel voltam elfoglalva, szóval fel sem tűnt igazán, hogy a szakadék bejáratához értünk. Itt már őhercegnősége számára is izgalmassá vált a terep, lehetett patakokon átkelni meg köveken ugrálni, ennek köszönhetően a hiszti is alábbhagyott, és a túra végéig nagyon élvezte az egész mókát!
A sziklák a szakadékban csúszósak, de Tatyinak fel sem tűnt a terep nehézsége, ügyesen vette az akadályokat. Van azonban egy szakasz, ahol fém létrákon kell felkapaszkodni, amit nyilván nem a kutyáknak találtak ki. Itt vettük jó hasznát a hátizsáknak. Nem mondom, hogy ölben nem tudtam volna felvinni Tatyit, de így sokkal biztonságosabb volt, mivel én is két kézzel tudtam kapaszkodni a csúszós terepen. Ha nagyobb testű kutyával indultok neki, akkor készüljetek fel erre a részre! Egy stabilan tartó hám és erős póráz jól jöhet, hogy könnyebben emeljétek át. Illetve, azt hiszem el kell mondanom, hogy ez nem egy hétvégi séta. Rendes túracipőben és legalább általános edzettséggel indulj neki. Láttunk szombaton pár elég meredek helyzetet, esést is, ami annak volt köszönhető, hogy edzetlen emberek, akik a sarki boltba sem mennek le gyalog, úgy gondolták, hogy sétálnak egyet a hegyekben. Különösen akkor, ha a kutyát is cipelned kell egy darabon, a jó erőnlét nem árt ;)
Én a magam részéről bírtam volna még a kalandos részt, olyan ritkán van az embernek alkalma, hogy ennyire átadja magát az élménynek - de hamar kiértünk a szakadékból, és aztán már dimbes-dombos, néhol egy kis kaptatóval tűzdelt terepen folytattuk utunkat Dobogókő felé, ahol az ebédünk várt ránk :) A Rám-szakadék flórája leginkább mohából és páfrányokból áll, a sziklákból cserjék és fák törnek elő, ahol lehetőségük adódik rá, egyébként pedig erdőben haladunk. Abban a szerencsében volt részem, hogy életemben először találkozhattam cincérrel, aki nagyon fess volt és tökéletesen fotogén :)
Dobogókő felé haladva hamarosan elérkeztünk a Rezső kilátóhoz, amelyet Tirts Rezső királyi erdőtanácsosról kapta a nevét, akinek - idézem - "elévülhetetlen érdemei vannak a Pilisi Parkerdő feltérképezésében". Nagyon szép ötlet, hogy a közeli Ilona Pihenőt pedig a feleségéről nevezték el. Csodálatos innen a kilátás a Dunakanyarra: látszik Dömös - jó visszanézni, honnan indultunk alig pár órája - de Szob, és a Börzsöny ismerős vonulatai is.
Mivel jó időt jöttünk, Laura javasolta, hogy tegyünk egy rövid kitérőt a sárga kör jelzésen, hogy ne unatkozzunk ebédig. Nagyon jó ötlet volt, mert ugyan a terep nem volt túl sima, nagyon szép kilátásban és monumentális sziklaalakzatok látványában volt részünk ezen a plusz 1,8 km-es szakaszon. A túra teljes hossza így nagyjából 10 kilométer lett, amelyen személy szerint egy percig sem unatkoztam. Szuper szervezés volt, figyelmes és körültekintő túravezetővel, pont jó tempóban :)
Rájöttem, hogy a bakancslistám soha nem lesz rövidebb, mert egy vágyott cél kipipálása már megint újabb ötletet juttatott az eszembe - jöhet egy kutyás via ferrata! :)
