Tatyi and Me - Kutyás Túrablog

Felfedezzük Magyarország legszebb tájait. Tarts velünk!

Kutyával a Kéken

2021. január 12. 19:27 - Tatyiandme

2021 a kutyás kéktúrázás éve lesz?

Az utóbbi időben egyre többen kérdeztetek a Kéktúrával kapcsolatban, és az érdeklődést elnézve, van egy olyan sanda sejtelmem, hogy 2021 a Kéktúra éve lesz. 

Mi 2017-ben kezdtünk bele az Országos Kéktúrába, akkor a Balaton-felvidéken, a Tapolca környéki szakasszal indítottunk, meglehetősen bevállalósan - első nap több, mint 35 km-t tettünk meg, nem kevés szinttel és egy túlpakolt hátizsákkal. Szerencsére ez nem szegte a kedvünket, és azóta is be-beiktatunk egy-egy szakaszt, és szépen gyűlnek a pecsétek, már amikor nem felejtünk el pecsételni.

2021-01-12-063101648.jpg

Ha jól emlékszem, az Index Bakancslista sorozatában Thúróczy Lajos mondta, hogy már párszor teljesítette az OKT-t és még mindig nincs kitűzője, mert mindig elfelejt pecsételni. Na, ha még vele is megesik, akkor asszem nekünk is belefér, hogy pár pecsét kimarad. Legalább lesz miért visszamenni. 

De eltértem egy kicsit a tárgytól, mert ez a poszt inkább olyan kéktúra infógyűjteménynek indult. Ha már a Bakancslista szóba került, akkor el kell mondanom, hogy ha szemeztek a kéktúrázással, akkor mindenképpen érdemes pár részt megnézni, reális képet ad a hosszabb távú bakancsos túrázásról. 

Szerencsére nem irigyek a fiúk, és YouTube-on mind fent van.

 

2021-01-12-062952866.jpg

Nem szeretném én feltalálni a spanyol viaszt, úgyhogy amit leírtak előttem az nem ismételem, helyette a Magyar Természetjáró Szövetség oldalára hívnám fel a figyelmet. Itt minden fent van, amire szükség lehet az induláshoz:

A kéktúrázás első lépései

Illetve kicsit kutya-specifikusabban a Kutyabarát.hu-n:

Kutyával a Kéken

Aránylag kevés információ áll rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy mennyire "kutyabarát" a Kék.

2021-01-12-063036450.jpg

Igazából ez egy elég érdekes kérdés, mert alapvetően a túrázás, mint olyan, kutyabarát. Senki sem szereti viszont, ha neveletlen, szabadon kóborló, nem behívható kutyákkal kell együtt lennie. Idegesítő az erdőben folyamatosan azt hallani, hogy "Morzsiii! Mooóóórzsiii! Gyere már, Moooooorzsiiiiíííí!" és persze a kutyakaki sem a túraösvények része. Szerintem ezek azok a dolgok, amelyek miatt páran inkább távol tartanák a kutyások tömegeit a Kéktúrától. És nem mondom, hogy nem értek egyet velük. 

Szóval, mielőtt túrázni megy az ember a kutyájával együtt, jó, ha pár dolgot megtanít neki és összességében úgy jár el, hogy a többi túrázóra és a természetre is tekintettel van. Bővebben:

Kis kutyás kirándulós etikett

3 alapvető vezényszó túrázáshoz

Hogyan készüljünk egy egynapos kutyás túrára?

 

Nincs tehát akadálya, hogy a közös kéktúrázás legyen az idei év nagy kalandja. Ahogy kinéz a helyzet, 2021-ben is bőven akad még lehetőségünk, hogy felfedezzük kis hazánkat, és erre a vándortúrázás, a természetjárás kiváló lehetőség.

2021-01-12-062820497.jpg

Remélem, hogy minél többen indulunk útnak, és nem hagyjuk otthon a kutyákat sem. A kutyás természetjárás teljesen más kapukat nyit meg, rengeteget fejlődik, tapasztal az ember, és egészen más, "természetközelibb" kapcsolat alakul ki kutya és gazdája között. 

2021-01-12-062533840.jpg

A természetjárás terápiás hatású is. Magamon is tapasztalom, hogy "kint" egészen máshogy rezgek. Nincs zaj, nincs információtúltengés, és már ez is nyugtató hatású.

Anyukám mondta mindig, hogy "ha baj van, sétálj!". És ez igaz is. Soha nem alakulnak ki olyan mély, "világmegváltó" beszélgetések, mint egy hosszú séta, túra során. A természetben csak te vagy, csak ti vagytok. Nem lehet terelni, de nem is kell másra figyelni, és van idő. 

Amikor Otis-t befogadtuk, nagyon félős volt, mindentől megijedt... Az első közös túránkra úgy vittem el, hogy lesz, ami lesz, legfeljebb visszafordulunk. Akkoriban ugyanis még minden idegentől megijedt, a férfiakat megugatta és rajtam kívül senkinek sem hagyta, hogy a közelébe menjen. Lehet, hogy felelőtlenség volt egy csoportos túrára elvinnem, de végül olyan áttörést értünk el, amire az addigiak fényében még hónapokig kellett volna várni. Otis felszabadult volt, és nem hogy elszaladt mások elől, hanem ő ment ismerkedni. Elkezdett bizalmat szavazni az embereknek. Aznap éjjel jól aludt (addig sokszor felriadt éjszakánként). 

Nyáron, a Börzsönyi Kéken már rutinos túrázónak számított, és a több napos kaland még közelebb hozott minket. Nőtt a bizalma felém és ő is igazi csapattaggá vált. Például, ha azelőtt megbotlottam, vagy lemaradtam, csak Tatyi állt meg, hogy meggyőződjön róla, hogy minden rendben. Itt, a második napra már ő is figyelt rám és Tatyira, igazodott hozzánk. Azóta is, teljesen más, amikor túrázunk. Látszik, hogy ott van igazán elemében, sokkal nyugodtabb, az egész kisugárzása teljesen más. 

A Kéktúrázással kapcsolatban talán még két olyan aspektus jutott eszembe, amelyekben a kutyás kéktúrázás más, mint ha kutya nélkül mennél.

2021-01-12-062650769.jpg

Az egyik a szállás...

Ez számunkra eddig nem okozott problémát, de tény, hogy egy kis előre egyeztetéssel jár. Nem minden szálláshely kutyabarát, illetve a kutya szállásdíja plusz költséggel járhat. Erre extrém példa, amikor a kutyák éjszakai szállásköltsége több, mint duplája volt az enyémnek...

Legtöbbször magánszállást keresek. Egyrészt azért, mert úgy érzem, így adom a pénzem a legjobb helyre. Másrészt így többnyire kedves, jófej embereket ismerek meg. Általában a foglalás előtt érdeklődöm, hogy mehetek-e a kutyákkal. E-mailben szoktam képet is küldeni, hogy a szállásadó lássa, hogy nem két loncsos vadállattal megyek. Mondjuk, ha középázsiai juhászkutyákkal mennék, akkor ezt a lépést lehet, hogy kihagynám. Lényeg a lényeg: többnyire találunk szállást, de szinte minden esetben kell a kutyák után fizetni. Az is előfordult már párszor, hogy a "kutyabarát" szoba sokkal lepukkantabb volt, mint a többi. 

A sátoros megoldásnak a mi esetünkben a teherbírásom a gátja: egyszerűen nem bírom el a hátamon a kutyák és a saját cuccaimat és még egy sátrat is. Szóval ebben nincs nagy tapasztalatom, de az eddigiek alapján a kempingekben szeretettel látták a kutyákat. 

A másik a logisztika

Aki kéktúrázik, az tudja, hogy sokszor a legnagyobb kihívás az oda-visszaút megszervezése. A vidéki Magyarország tömegközlekedéssel történő elérése, Elvira és a Volán összehangolása, a munkaszüneti napot egy nappal megelőző napi menetrendek és a többi önmagában is komoly feladat. Alázatra is szükség van, amikor két nap alatt 48 km-t gyalogolsz, és kiderül, hogy a túra elején hagyott autódhoz 6 és fél óra alatt juthatsz vissza tömegközlekedéssel (ez 8 km/h-s átlag közúton, amit a legtöbben gyalog is simán hozunk). Vagy amikor lekésed az utolsó - és aznap egyetlen - buszt. 

Aztán van, hogy a buszsofőr olyan jó fej, hogy házig visz, a taxisofőrről meg kiderül, hogy ő is kéktúrázik. 

Összességében jobb felkészültnek lenni, különösen kutyával. A BKK és a Volán járatain és bizonyos vonatokon például nem szállítanak egyszerre két kutyát. A szájkosár és valahol a hordozó is kötelező. Szóval ezeknek utána kell nézni, és ennek ismeretében megszervezni az oda-vissza utazást. 

Mindazonáltal, ezek azok a dolgok, amikbe idővel és tapasztalattal belejön az ember, és igazán kár lenne, ha ez szegné valakinek a kedvét. A pár nehézségért cserébe egy csomó közös élményt kaptok, amiket máshogy, máshol nem találtok meg. 
2021-01-12-062907832_1.jpg

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tatyiandme.blog.hu/api/trackback/id/tr4316385752

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása