Április 19-22 között kerül megrendezésre a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, ennek kapcsán jutott eszembe, hogy megosszam veletek a kedvenc kutyás könyvélményeimet. Gondoltam arra, hogy toplistába szedem őket, de képtelen voltam győztest hirdetni,

így inkább időrendben, mutatnám be Nektek kutyás könyves utazásom első részét, amely gyermek- és kamaszkoromban kezdődött. Ezeket a könyveket jó szívvel ajánlom kutyaszerető gyermekeknek és tizenéveseknek, de felnőtteknek is.

1. A legszebb kutyatörténetek - Gerald Durrell előszavával (válogatás)

Kiskamasz koromban, mikor már nem volt olyan Durrell könyv a piacon, amit ne olvastam volna el, Anyukám lepett meg ezzel a gyűjteménnyel. Akkoriban nem különösebben érdekeltek a kutyák és inkább tudományos érdeklődést mutattam az állatok iránt, mintsem hogy házikedvencként néztem volna rájuk. Namármost, a Legszebb Kutyatörténeteket mindössze a Gerald Durrell iránt érzett feltétlen rajongásomnak köszönhetően olvastam el (emiatt verekedtem magam végig egyébként a kevésbé olvasmányos, ámde végtelenül elvont Alexandriai Négyesen is, amelyet Gerry testvére, Larry jegyez).

Szóval vissza a kutyás vonalhoz, a Legszebb Kutyatörténetek egy válogatás, amelyet nem Gerald Durrel írt, hanem ismert írók kutyás történeteit tartalmazza, G.D. válogatásában. Fő gondolata, hogy nem élet az élet kutya nélkül, amit akkoriban még nem értettem, de ma már értem, mit értenek alatta, még ha nem is feltétlenül értek egyet vele :) Jerome K. Jerome, Anatole France, Jack London és Virginia Woolf erősítik a nyugati frontot, míg hazánkat többek közt Szerb Antal és Kosztolányi Dezső képviseli egy-egy kutyás történettel. Kedves, romantikus, komikus és szomorú történetek is vannak benne, és szuper könyv, ha kutyaszerető gyermeknek vagy felnőttnek keresünk ajándékot.

2. Agatha Christie - The Dumb Witness (magyar fordításban: A kutya se látta)

[caption id="attachment_98" align="alignright" width="300"] Bob, a bájos főszereplő a könyv filmadaptációjában[/caption]

Hasonlóan a naiv vonalon maradva, édes főszereplője a könyvnek Bob, a fox terrier, aki ugyan tudatában van a rejtély kulcsának, ámde a csekélyértelmű emberek nem értik meg. Édes és szeretetreméltó karakter, Christie tisztelgése a kutyák intelligenciája előtt. Akinek van kutyája, főleg pedig terrierje, az biztosan felkacag majd egyszer-egyszer a felismerésen, hogy "jé, az enyém is pont így szokta" :) Christie-ről egyébként önéletrajzi írásaiból kiderül, hogy gyermekkora óta megosztotta az életét kutyákkal, és ami számomra különösen szimpatikus, az az, hogy a kutyákra mint individuumokra tekint, nem pedig értünk való lényekre.

3. Konrad Lorenz - Ember és kutya

[caption id="attachment_97" align="alignleft" width="349"] Kedvenc kutyás könyveim[/caption]

Lorenz-et a gimnáziumi biológia tanárnőmnek köszönhetem, aki elolvastatta velünk a Civilizált emberiség nyolc halálos bűne című könyvét. Azóta is hálás vagyok neki ezért, mert egyrészt egy olyan világképet mutatott be, amelyet azóta is többé-kevésbé vallok, másrészt pedig ezután meg sem álltam addig, amíg mindent meg nem tudtam Konrad Lorenz-ről. Így került a kezembe később az Ember és kutya, amelyet minden kutyásnak el kellene olvasnia. Lorenz etológus, emellett viszont jó stílusú író, aki humorosan, kutyás sztorikon keresztül világít rá a kutyák viselkedésének sajátosságaira, összehasonlítja az emberi viselkedéssel. Érthetően, és könnyed stílusban vezet be minket az etológia és a kutyák viselkedésének alapjaiba. (Aki követi a modern etológiai és kutya-viselkedéstani kutatásokat, az bizonyára talál ma már elavultnak számító gondolatokat is, mégis azt gondolom, hogy az Ember és kutya alapkönyv, gyermekek számára is szórakoztató olvasmány.)

Később, amikor kutyám lett, újraolvastam mindhárom könyvet, és így már azzal az elfogult mosollyal és büszkeséggel tettem ezt, amit a kutyások éreznek, amikor négylábú társukat valaki dicséri :) Biztos vagyok benne, hogy ez a három könyv is rávilágít arra, hogy a kutyák egyéniségek, és ehhez mérten kell velük bánnunk.

Azóta, hogy kutyám lett, számos etológiával, kutya-viselkedéssel és kommunikációval foglalkozó könyvet olvastam, amelyekről egy másik alkalommal szeretnék majd írni. Hiszek benne, hogy a kutyánk nem a tulajdonunk, nem háztartási vagy biztonságtechnikai kiegészítő. Locsolócső, na az kell egy kertes házba, de kutya nem feltétlenül. Igaz, hogy sok örömet adnak, jól esik velük tölteni az időnket, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a kutyák (sem) értünk vannak a világon, és nekik is vannak igényeik, amelyeket pont az határoz meg, hogy ők kutyák. Szóval fontosnak tartom, hogy igyekezzünk megismerni a kutyánk kutya-lényét és megérteni, tiszteletben tartani és elfogadni őt kutyának, és ebben segíthetnek a különböző kutyás könyvek, olvasmányok és szakirodalom.