Igaz, már csütörtök van, de mostanra jutottam el addig, hogy beszámoljak a hétvégi kalandjainkról :) Kellett is egy kevés idő a feldolgozáshoz, mivel az első igazi tavasz-illatú hétvégét nagyon aktívan töltöttük.
Szombaton bakancsot húztunk és beizzítottuk az új ultrahangos kullancsriasztót, hogy részt vegyünk az I. Kutyásbagázs túrán. Aki esetleg nem tudná, a Kutyásbagázs egy csapat kutyabolond, akik Instagramon találkoztak egymással, és rájöttek, hogy a kutyaszeretet összehoz :) Az első közös túrát a Kőszegi-hegységben rendezték, ami nem csak azért szuper, mert így meglátogathattuk Anyukámat, hanem azért is, mert lehetőségem nyílt egy újabb szuper útvonalat felfedezni a környéken.

Amióta az eszemet tudom, azóta jártunk családdal, sulival, barátokkal a Kőszegi hegységbe, a Szent Vid, az Írottkő, a Hétforrás és a többiek mind olyan helyek, amelyekre már ismerősként tekintek, és épp a hangulatom függvényében döntök egyik vagy másik séta mellett. Szóval, fellelkesültem, amikor a szervezők a Gerinctúrát javasolták, mert - bár érintőlegesen már jártam egyes pontokon - ez egy teljesen új útvonal volt a számunkra, amely csodálatos kilátópontokkal és a mostani erőnlétünknek éppen megfelelő távolsággal és emelkedőkkel kecsegtetett. Nem beszélve a kutyákról és gazdikról, akiket eddig csak virtuálisan ismertem.

A Kincs pihenőnél találkoztunk reggel, és rövid ismerkedés után, amikor is kederült, hogy a csapatból többen a volt gimimbe járnak, rögtön rá is tértünk a gerinctúra útvonalára. Először a helyi közlekedési csomóponthoz, a Vörös Kereszthez vezetett az utunk (ide torkollik be, vagy innen indul tovább több túraútvonal, köztük az OKT is). Innen a Ciklámen forrást és a Stájer Házakat vettük célba, ahova megérkezve a kutyák felfrissítették magukat a friss vízzel, mi pedig elfogyasztottuk az elemózsiánkat. Csodálatos időnk volt, nyugodt körülmények között haladhattunk, pedig több szakaszon a kerékpáros és a gyalogos turistaút egy nyomon haladt, de ez senkit nem zavart, mindenki nagyon udvariasas és előzékenyen viselkedett.

Tatyi is egészen jól bírta az iramot, bár sokszor felkérezkedett az ölembe, vagy épp az önként kutyacipelésre jelentkezőkkel furikáztatta az úri popóját. Bár nem vagyok benne biztos, hogy ez az elfáradásnak tudható be - lehet, hogy inkább szereti a kényelmet? Végülis mindegy, a lényeg, hogy jól érezte magát, és párszor már a többiekkel is játékba kezdett :) Ma pedig megyünk átvenni a K9 Sport Sack hátizsákunkat, úgyhogy ezek után annyit cipelhetem, amennyit csak szükséges 

Tízórai után a Kendig tető felé indultunk tovább, ahol gyönyörű kilátásban volt részünk! Az eddigi szakaszon Nyugatra nyílt kilátás, a Schneeberg havas csúcsa és az Alpok vonulatai gyönyörködtettek minket, a Kendigről viszont az alattunk elterülő Alpokalja telepulései, lankái tárultak elénk. Hihetetlen, hogy nem is kellett hatalmas magasságokba emelkednünk, hogy ilyen festői kilátásban lehessen részünk. Itt persze csaptunk egy szuper fotószessönt, ilyen háttérrel egyszerűen kihagyhatatlan. Tatyika eddigre már eléggé befáradt, ezért mi a Vörös Keresztnél elköszöntünk a többiektől, akik még egy csúcsot meghódítottak, mielőtt hazatértek volna.

Mondanom sem kell, hogy Tatyit nem kellett ringatni, amint hazaértünk Anyuhoz felkérezkedett a hálószobába, és rögtön elaludt 

Tatyi kalandjait követhetitek 

 Instagramon és Facebookon is :)  

#tatyiutazik #tatyiandme