2019-ben szeretnék nagyobb figyelmet fordítani a környezetvédelemre. Nem nagy elhatározásokról van szó, de a műanyagtermékek használatát például szeretném szépen lassan a minimálisra szorítani, és összességében kevesebb felesleges vagy „eldobható” terméket vásárolni.

A férjemmel van egy mondásunk, amivel leállítjuk egymást, ha éppen vennénk egy új kacatot: „ettől lesz nagyobb a szemétsziget”. A Csendes-óceánon hömpölygő kontinensnyi szemétre (Great Pacific Garbage Patch) emlékeztetjük magunkat ezzel, amely meggondolatlanul, divatból vásárolt, olcsó, eldobható kacatokból is áll, amiket már le sem kellett volna gyártani, de valakik megvették, használták és kidobták ezeket, és most a gyönyörű óceánt szennyezik.

Ennek tükrében idén próbálok még jobban odafigyelni arra, hogy miattam ne kelljen újabb értékes erőforrásokat pazarolni. Ennek fényében elhatároztam, hogy idén megpróbálok kevesebb dolgot vásárolni Tatyinak is, és odafigyelek, hogy csökkentsük az ökológiai mancsnyomainkat is.

Eddig is a sok cuccát készítettem én, viszont most igyekszem minél több esetben újrahasznosítani vagy újrafelhasználni már meglévő dolgokat. Szerettem volna Tatyinak egy fényvisszaverő kabátot, hogy a sötétben is biztonságosan sétálhassunk, és eszembe jutott, hogy pár éve, mikor akkora divat volt a körsál, hogy észre sem vettük, hogy hordhatatlan, készítettem magamnak egyet fényvisszaverős fonalból (OK, mondom, hogy divat volt…)

Előkotortam a nevezett sálat, és találtam hozzá még egy cseresznyepirost is, szintén fényvisszaverős fonalból – szerintem egyiket sem hordtam kb soha, de most nagyon megörültem nekik. Úgy tűnt, hogy a két sálból akár két mellényke is kijön, és nagyon jó vastag fonalak voltak, szóval lelkesen láttam hozzá. A feketével kezdtem, és pár óra horgolás után egész szép kis mellény jött ki, de sajnos elég rövid volt, ezért aztán a pirosat is hozzátettem. Két mellény helyett végül egy végtelenül elegáns, hosszított fazonú pulcsit kaptam. És Tatyi is hogy örül neki, ugye? :)

Facebook
Instagram