Eltelőfélben van az első hét az új munkahelyemen, és gondoltam, írok Nektek arról, hogy milyen volt az első hetünk Tatyival. Mert persze ő is itt van, kitartóan jön velem nap nap után :) Egyébként, mielőtt kérdeznétek, igen, szempont volt, hogy ő is jöhessen velem ;)
Jelen pillanatban elég fáradt vagyok, az újdonságok, az új közeg, a rengeteg impulzus, ami ér szinte teljesen lekötik a figyelmemet, minden nap tanulok valami újat, és ez szuper érzés.
Tatyinak is rengeteg az újdonság. Született vidéki kutyaként (pont akkor költöztünk Veresre, amikor Tatyi hozzánk került) ugyan járt már sokszor Budapesten, de a mindennapi bejárás azért más.
Hétfőn utazott életében először trolibuszon, és, mint eddig minden tömegközlekedési eszköz, ez is tetszett neki. Már megvettük a havi kutyabérletet is, tegnap meg is dicsértek minket, hogy ilyen szabályosak vagyunk. Igazából az ellenőr bácsi közölte, hogy ő ilyet még nem is látott :)
Hétfő reggel azért még voltak nehézségeink: Tatyi nem értette, hogy miért is kellene kimenni az esőbe, amikor teljesen jól lehet kuckózni a kanapén is. Jó pár percnyi unszolásba telt, mire méltóztatott megmozdulni. Ha jól emlékszem, szerda volt az a reggel, amikor már magától bújt elő az ágyából, hogy jön velem.
Öröm nézni, hogy ismerkedik Tatyi az új dolgokkal, emberekkel. Már ismeri az útvonalunkat, ügyesen navigál nagyobb tömegben is, és azt vettem észre, hogy bizonyos dolgokra emlékszik még régebbről.
Például tegnap az Oktogonon szálltunk fel a földalattira, ahogy régebben sokszor, és teljesen céltudatosan ment le a lépcsőn, várakozott, a kijáratnál pedig automatikusan a jó irányba indult el.
