Az ősz beköszöntével elérkezett a várva-várt túraszezon is. Az első alkalmas hétvégén egy rövidebb túrával indítottuk a szezont: Kittenberger Kálmán életének egy fontos állomását kerestük fel. Tanzánia helyett azonban Kismarosról indultunk a nagy oroszlánvadász nyomába.
Kittenberger Kálmán (forrás: wikipédia)A Turista Magazin 2018. szeptemberi számában jelent meg egy Kismaros – Nagymaros túraajánló, amely érinti a Kittenberger Kálmán villát Nagymaroson, a Rózsakunyhót, amelyben sokszor megpihentek Fekete Istvánnal, és a Kittenberger magaslest, amely még áll, és őrzi a nagy vadász és természetjáró emlékét. Ha kedvet kaptatok, a Turista Magazin 78-83. oldalán részletesen megtalálhatjátok, a leírást térképpel.
Az eredeti túrán annyit változtattam, hogy Kismarosról indulva körtúrává alakítottam és így kimaradt belőle a Kittenberger villa (szerintem ez kutyával egyébként sem látogatható), viszont így egy kellemes délutáni túrává szelídült az egynapos kirándulás, amely a mostani felépülő-edzetlen állapotunkban éppen meg is felelt. Érdemes beszerezni a Börzsöny túratérképet (a kisvasút állomásánál megtehetitek)
A kismarosi kisvasút-megállónál hagytuk az autót (ha vonattal érkeztek Budapestről, a vasútállomástól pár perc séta), majd a kisvasút síneivel párhuzamosan, a zöld sáv jelzésen indultunk el a Morgó irányába. Pár percig lakott területen battyogtunk, majd a jelzést követve letértünk a műútról, és hamarosan az erdőben folytattuk utunkat. A túra hamar bekeményített, és egy erős, meredek ösvényen vitt minket felfelé, egyenesen a domboldalban. Ez a kaptató a túra legnehezebb szakasza, viszont itt kell némi kitartás, hogy a csúszós, avarral borított ösvényen felérjünk a dombtetőre – de megéri a kitartó talpalás, mert megpihenve, visszapillantva a gyönyörű őszi színekbe öltözött Duna-kanyar látványa tárul elénk.
Továbbra is a zöld sávon maradva kellemes tölgyerdőben sétálhatunk tovább, valódi erdei nyugalom vesz minket körül, és az élő erdőben kutyáinknak akad bőven szimatolnivaló. Olyan 6 km után a jelzett turistaút egy műutat keresztez, itt a műútra balra fordulva kell pár száz métert kitérnünk, hogy elérjük a Rózsakunyhót. Nem csoda, hogy Kittenberger Kálmán és Fekete István is szerettek itt megpihenni. Kellemes, árnyas padokon pihenhetünk mi is, fogyaszthatjuk el a bekészített elemózsiát és elmélkedhetünk az előttünk itt járt természetbarátok emlékéről.
Ha továbbindulunk, vissza kell sétálnunk oda, ahol a zöld sáv jelzést elhagytuk, és a műút túloldalán csatlakozzunk vissza rá. Egy békés, zöld réten vezet tovább az utunk, majd újra erdőben folytatjuk a túrát. A zöld sáv jelzésről a zöld négyzetre térjünk át, ez az út vezet vissza Kismarosra. A kellemes, lejtős erdei ösvényen pihentető tempóban tudunk haladni, alkalmunk nyílik a beszélgetésre, a természet megfigyelésére. Itt-ott megpillanthatjuk a Duna-kanyart, a visegrádi várat is.
Távolság
