Tehát, nyaralást tervezünk, és mindenki egyetért abban, hogy kutyánk is velünk fog tartani - ez remek!

Szerencsére jól nevelt és jól szocializált kutyánk van, így valószínűleg a társaságunkban érzi magát a legjobban és minket sem fog beégetni :) - ez is szuper!

Odafigyelünk a kutyánk igényeire, visszük a számára szükséges dolgokat, beterveztük a megfelelő számú megállót és kitaláltuk, mikor és ki sétáltatja a nyaralás alatt - zseniális.

Ezzel tulajdonképpen készen állunk első közös kutyás nyaralásunkra, de hadd osszak még meg veletek egy saját sztorit.

Veronába utaztunk februárban, a férjemet kísértem el egy üzleti útra, és amíg ő dolgozott, a várost jártuk Tatyival. Minden szuper volt, két csodálatos nap egy gyönyörű városban, remek szállásunk volt, és Olaszországban az élelmiszerbolttól a patikán keresztül bárhova bemehetsz kutyával. Még furán is néznek, hogy miért kérdezed. Kávéztunk, ebédeltünk, szuveníreket kerestünk és nagyon jó éreztük magunkat.

Látom ám, hogy az egyik kedvenc festőm, Botero kiállítása van a múzeumban. Na, gondoltam, ez szuper, akkor irány Botero! Lelkesedésem még akkor sem hagyott alább, mikor a múzeum egyenruhás őre hadonászva közeledett felém. Széles turistamosollyal magyaráztam neki, hogy hát én meg a pikkoló kutyuska most menni Botero museo, és hol lehet venni bigliettát. Ő erre heves karlejtésekkel és dallamos körmondatokkal válaszolt, de láttam, hogy egyelőre nem vagyunk egy hullámhosszon. Végül kiderült, hogy a Botero nekem sí, még Tatyinak sajnos nooooooo.... [heves fejrázás és nyelvcsettintések]. Minden hiába volt, a hölgyemény hajthatatlan maradt, így aztán a vesztes harcos büszkeségével egy sütibe fojtottam a bánatom :)

Miért írtam le ezt a hosszú sztorit? :) Azért, mert vannak programok, amiken a kutyánk nem vehet részt, és ezeket esetleg ki kell hagynunk. Ha többen utazunk, beoszthatjuk, ki vigyáz a kutyára, amíg a csapat egyik fele részt vesz a programon, ha előre szervezünk fogadhatunk szittert egy pár órára, vagy esetleg a szálláson is hagyhatjuk az ebet egy biztonságos boxban. Ezért gondolom azt, hogy a legfontosabb, hogy készüljünk fel arra, hogy esetleg kompromisszumokat kell kötnünk és ne csalódásként éljük meg, ha le kell mondanunk valamiről, hiszen a kutyánkkal töltött idő úgyis kárpótol.